Biológiatanár

1. ábra: A fénymikroszkóp felépítése

A mikroszkóppal dolgozók többsége a hagyományos transzmissziós, vagy más néven fénymikroszkópot használja, amelynél a nagyított kép kialakításában a vizsgált tárgyon átjutó fénysugarak vesznek részt (1. ábra).

Ennek megfelelően a világító test a tárgyasztal alatt található, vagy mozgatható tükörrel vetíthetjük alulról a fényt a tárgyra. A fénymikroszkóp alapműködéséből következően olyan átlátszó, áttetsző tárgyak vizsgálatára alkalmas, melyek igen vékonyak. A vékonyság nem csak a fényáteresztés miatt fontos, hanem azért is, mert a mikrofotózásnál a mélységélesség rendkívül kicsi.

Az okulár, vagy szemlencse a tubusba illeszthető. Az okulár és a tárgylencse nagyításának szorzata adja meg az teljes nagyítást. A tubus a kiszélesedő prizmaházban folytatódik, amelynek alsó részéhez kapcsolódik a revorverfoglalat, amibe a tárgylencsék, vagy objektívek csavarhatók be. A prizmaház legtöbbször csavarral rögzül a mikroszkóp állványhoz. Ezt kicsavarva eltávolíthatjuk a prizmaház-tubus együttesét és a helyére fényképezőgépet csatlakoztathatunk (2-3. ábra).

2. ábra: Fénymikroszkóp a leszerelt prizmaház-tubus együttessel (Fotó: Kriska György)

3. ábra: Fényképezőgép csatlakoztatása a prizmaház helyére (Fotó: Kriska György)

A mikroszkópos kép minőségének meghatározója a feloldóképesség, ami két képpontnak az a legkisebb távolsága, amelynél őket különálló pontoknak érzékeljük. A mikroszkóp feloldóképességét meghatározó fő optikai elem az objektív, amely több lencséből álló lencserendszer. A leképezés során kialakuló fénytörési hibák nagy része itt korrigálható.

A vizsgálati objektumot tárgylemezre téve, többnyire vékony fedőlemezzel leborítva helyezzük a tárgyasztalra. Rögzítésére a tárgylemez leszorítók szolgálnak. Vizsgálat során kézzel, vagy a tárgyasztalt vízszintes síkban eltoló csavarokkal tudjuk mozgatni a tárgylemezt.

A tárgyasztal alatt találjuk a fényrekeszt. Ezzel egyrészt a szemünkbe jutó fény mennyiségét, másrészt a kép mélységélességét tudjuk változtatni. minél szűkebb a fényrekesz, annál kevesebb fény jut a szemünkbe és annál nagyobb a mélységélesség. A túl nagy mélységélesség nem mindig előnyös, mert többsejtrétegű metszetek esetében olyan mélyebben fekvő, életlen részek is megjelennek, amelyek lerontják a kép minőségét (4-5. ábrák).

4. ábra: Mohalevélke fénymikroszkópos képe szűkebb rekesszel (Fotó: Kriska György)

5. ábra: Mohalevélke fénymikroszkópos képe szűkebb rekesszel (Fotó: Kriska György)

A komolyabb mikroszkópokban a fényrekesz a kondenzorba van beleépítve. Ez a több lencsetagot magába foglaló rész a látótér egyenletes megvilágításáért felel.

A fénymikroszkópos képet a durvább beállítást lehetővé tévő makrocsavarral és a finombeállítást biztosító mikrocsavarral állíthatjuk élesre. Figyelmetlen használat esetén az erősebb nagyítású tárgylencsék elérhetik, sőt akár el is törhetik a tárgylemezt, ami a sérülésüket okozhatja. Ezért beállításkor célszerű először oldalról figyelve a tárgy közelébe vinni a tárgylencsét (6. ábra), majd a mikroszkópba nézve eltávolítva beállítani az élességet.

6. ábra: A mikroszkópos kép élesre állításakor célszerű először oldalról figyelve a tárgy közelébe vinni a tárgylencsét

Az újabb iskolai fénymikroszkópokba felső megvilágítást is beépítenek (7. ábra). Ez nagyon hasznos eszköz, mert lehetőséget ad arra, hogy olyan vastagabb preparátumokat is megvizsgálhassunk, amelyeket nem tudunk átvilágítani. Ezeknél a készítményeknél mikroszkópos festési eljárásokat is alkalmazhatunk.

7. ábra: Felső megvilágítással is rendelkező fénymikroszkóp

Példaként nézzük meg a faág szöveti felépítésének vizsgálatát! Egy faág jó megtartású, ugyanakkor többnyire túl kemény ahhoz, hogy teljes metszetet készítsünk belőle, a felület farigcsálgatása viszont csak ritkán eredményez nagyobb méretű, egyenlő vastagságú, ugyanakkor kellően vékony, így átvilágítható metszetet. Ilyen esetekben lehet hasznos a felülvilágításos technika alkalmazása, amelyhez nem kell vékony metszetet készítenünk az ágból, akár 1–2 milliméter vastag készítményen is tanulmányozható az ág szöveti felépítése (8. ábra).

8. ábra: Toluidinkékkel megfestett bodzaág keresztmetszetének felső megvilágítású képe (Fotó: Kriska György)

A fénymikroszkópok egy része trinokuláris, ami azt jelenti, hogy a két okulár mellett egy felfelé álló tubussal is rendelkeznek, amihez kamerát csatlakoztathatunk (9. ábra).

9. ábra: Trinokuláris fénymikroszkóp

A sztereó mikroszkóppal ellentétben a fénymikroszkópok működésük során egyetlen tárgylencsét használnak, ezért az alkalmazásukkal készült fotók többsége utólagos manipulációkkal válhat térhatásúvá. Ez igaz azokra a fénymikroszkópokra is, amelyeknek két okulárja van, mert ezek ugyanazt a képet juttatják el a jobb és bal szemünkbe.

Irodalom

Lovas Béla (1995) Mikroszkóp – Mikrokozmosz. Gondolat, Budapest, 309. o.