Vízparton terjeszkedő ártéri japánkeserűfű (Fotó: Kriska György)
Az ártéri japánkeserűfű, nagyméretű, lágy szárú, évelő növényfaj. Kelet-Ázsiában őshonos, de Európába is behurcolták, ahol inváziós fajnak számít.
A 2 méter körüli nagyságot is elérő kétlaki növény leginkább oldalirányban terjeszkedő rizómájával terjed. Ezen találhatók áttelelő rügyei, melyekből nyárra már kétméteres felálló hajtások fejlődnek. Az ember által átalakított, kedvezőtlen adottságú élőhelyeken, vasúti töltéseken, meddőhányókon, elhanyagolt kertekben, útszéleken terjed. A természetközeli vizes élőhelyeken degradálja a természetes növénytársulásokat.
Készítsünk keresztmetszeteket egészen fiatal és idősebb szárrészből és ezeket toluidinkékkel megfestve vizsgáljuk meg fénymikroszkóppal!
Fiatal japánkeserűfű szár keresztmetszet. Toluidinkékkel megfestett preparátum (Fotó: Kriska György)
A fiatal szár külső felszínét még egyrétegű epidermisz borítja, mely alatt fotoszintetizáló parenchima (klorenchima) és kéregparenchima jelenik meg.
A szállítószövet esetében még felismerhető a nyalábos szerkezet, mert az edénynyalábokat bélsugarak választják el egymástól. A háncsrész és a farész között kambium található. A háncsrészben erősebb nagyításon felismerhetők a rostacsövek és a sötétebb kísérősejtek. Külső felületéhez világoskékre festődő szklerenchima sapka figyelhető meg. A farészben vízszállító csövek, vízszállító sejtek és nagymennyiségű farost található. A szár belsejét nagy sejtekből álló bélparenchima tölti ki, mely később felszakadozik, miközben a szár üregessé válik.
Idősebb japánkeserűfű szár keresztmetszet. Toluidinkékkel megfestett preparátum (Fotó: Kriska György)
Az idősebb szárban már egységes fatest és háncstest alakul ki és az epidermisz helyét másodlagos bőrszövet, a periderma veszi át. Ennek külső rétegét, a parabőrt lapított parásodott falú sejtek alkotják.
A másodlagosan vastagodó gyökérből készített metszeten toluidinkékkel való megfestés után jól elkülönül a rózsaszínre festődő bélparenchima, mely keményítőszemcsékkel tömött nagy parenchima sejtekből áll. Kifelé haladva pedig a fatest látható, melyben faparenchima, farostok és vízszállító sejtek figyelhetők meg.
Másodlagosan vastagodott japánkeserűfű gyökér keresztmetszete. Toluidinkékkel megfestett preparátum (Fotó: Kriska György)
Irodalom
Kriska Gy. (2011) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 160. o. + DVD
Sárkány S., Szalai I. (1966) Növénytani praktikum I. Nővényszervezettani gyakorlatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 708. o.
Tuba Z., Szerdahelyi T., Engloner A., Nagy J. (2007) Botanika I. Sejttan, szövettan, alaktan. Nemzeti Tankönyvkiadó, 378. o.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
