Biológiatanár

Vágjunk le metszőollóval egy-másfél centiméter vastagságú ágat egy hársfáról, és szabad szemmel vagy kézinagyítóval vizsgáljuk meg a vágásfelszínt!

Hársfa ágkeresztmetszetének vágásfelszíne (Fotó: Kriska György)

Az ágat legkívül periderma zárja le. A peridermasejtek tangenciálisan megnyúltak, erősen lapítottak, és szabályos, radiális irányú sorokat alkotnak. A periderma alatt a kéregalapszövet következik, amely kristálytaró sejtekben gazdag parenchimából és kollenchimából áll.

Az ág vágásfelszínén jól megfigyelhetők a világos színű, alapjukkal a kéregalapszövethez kapcsolódó bélsugártölcsérek. Ezek a fa- és háncstesten sugár irányban áthaladó bélsugarak tölcsérszerűen kiszélesedő részei. Közöttük a barna háncsrész figyelhető meg. Ennek csak a kambium melletti része él és vesz részt az anyagszállításban. Minden háncsrészletben világosabb és sötétebb érintőirányú csíkok ismerhetők fel. A világosabb csíkok rostacsövekből, kísérősejtekből és háncsparenchimából állnak, a sötétebb sávok pedig háncsrostokból épülnek fel. Ez utóbbiak sejtürege a vastagodás következtében teljesen eltűnik. A világos mezőket vékonyfalú elemeik után lágyháncsnak, a sötét részeket pedig keményháncsnak nevezzük. A háncs képződése is időszakos, éppen úgy, mint a fatesté. Bennük az évgyűrűhatárok nem élesek. A rostacsövek élettartama a hársfában nagyjából 4 év. Ez idő elteltével kiürülnek, majd levegővel telnek meg.

A kambiumtól befelé helyezkedik el a világosabb színű fatest, amely évgyűrűs szerkezetet mutat. Az évgyűrűk leginkább a vastagabb törzskeresztmetszeteken szembeötlők. A fatest évgyűrűi élesen elhatároltak. Minden évgyűrű tágüregű korai elemekkel (tavaszi fa) kezdődik, és szűküregű késői fába megy át. A korai fa vízszállító csövekben gazdag, a késői fa főleg vízszállító sejteket és farostokat tartalmaz, amelyek a fatest szilárdságát fokozzák. A farostok adják az alapállomány fő tömegét. A faparenchima sejtek túlnyomóan a bélsugarakkal kapcsolatban álló, érintőirányú (tangenciális) lemezeket alkotnak.

A bélsugarakat parenchimasejtek építik fel. A másodlagos sugarak általában egysejtsorosak, az elsődlegesek ellenben több sejtsor szélesek. Feladatuk a sugárirányú vízszállítás, továbbá az asszimilált anyagok szállítása a kéregből a kambiumhoz és az élő faelemekhez, végül a gázcsere biztosítása a belső élő szövetek és a külvilág között. Az ágkeresztmetszet közepét bélparenchima foglalja el.

Készítsünk egy-két milliméteres keresztmetszetet hárs fiatal ágából a paraszemölcsön keresztül, fessük meg toluidinkékkel, majd vizsgáljuk meg fénymikroszkóppal felső megvilágítás mellett!

Hársfa ágkeresztmetszetének vágásfelszíne (Fotó: Kriska György)

A keresztmetszetet kívülről a hármas tagolódású periderma (parabőr, parakambium, paraalapszövet) határolja. A parakambium a paraszemölcsök kialakulási helyén nem parasejteket, hanem töltősejteket képez. A szár belseje felé haladva a kéregalapszövet, a háncstest, a kambium és a fatest következik.

Készítsünk borotvapengével metszetet hársfa fiatal ágából, majd toluidinkékkel megfestve tanulmányozzuk a metszetet fénymikroszkóppal felső megvilágítás mellett!

A metszeten kívülről befelé haladva jól elkülönül a periderma és a kéregalapszövet. Alattuk figyelhető meg a háncsrész sötétebb tömege, amelynek csak a kambium melletti része alkot hengerpalástot, a kijjebb elhelyezkedő részei felhasadtak. A háncsszigetek közötti hasadékokat a bélsugarakból fejlődő, fénylő bélsugártölcsérek töltik ki. A kambium alatt a kékre festődött fatest látható.

Hársfa ágkeresztmetszetének felső megvilágítású fénymikroszkópos képei (Fotó: Kriska György)

Irodalom

Kriska Gy. (2011) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 160. o. + DVD

Sárkány S., Szalai I. (1966) Növénytani praktikum I. Nővényszervezettani gyakorlatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 708. o.

Tuba Z., Szerdahelyi T., Engloner A., Nagy J. (2007) Botanika I. Sejttan, szövettan, alaktan. Nemzeti Tankönyvkiadó, 378. o.