Biológiatanár

Imola növény és a fészekvirágzaton táplálkozó kis szénalepke (Fotó: Kriska György)

Az imolák az őszirózsafélék családjába tartozó lágyszárú, fészkesvirágzatú növények. Fajaik többsége a Mediterránban él, ahonnan egészen Észak-Európáig szétterjedtek.

Száruk a benne lévő szilárdítóelemektől merev, nehezebben metszhető. Készítsünk keresztmetszetet az imola szárából és ezt toluidinkékkel megfestve vizsgáljuk meg fénymikroszkóppal!

Imola szárkeresztmetszetének fénymikroszkópos képei. Toluidinkékkel megfestett preparátum (Fotó: Kriska György)

Az egyrétegű epidermisz alatt a szárkiemelkedések alatt kollenchima kötegek, míg máshol néhány sejtsoros fotoszintetizáló parenchimát (klorenchima) figyelhetünk meg. Ez utóbbi alatt nagyméretű kerekded parenchima sejtek rétege következik. Az egykörben álló edénynyalábok mindegyike világoskékre festődött szlerenchima sapkát visel, mely alatt a háncsrész következik. Ebben jól felismerhetők a rostacsövek és a kísérősejtek keresztmetszetei. A néhány rétegű, lapított sejtekből álló kambium alatt a farész látható. Itt sorokba rendeződnek a tágüregű vízszállító csövek (trachea) és szűkebb vízszállító sejtek (tracheida) keresztmetszetei. Közöttük faparenchimasejtek helyezkednek el. Az egyes nyalábokat szklerenchimatizálódott nyalábhüvely veszi körül. A szár belsejét nagyméretű, vékonyfalú kerekded parenchimasejtekből álló bélparenchima tölti ki.

Irodalom

Kriska Gy. (2011) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 160. o. + DVD

Sárkány S., Szalai I. (1966) Növénytani praktikum I. Nővényszervezettani gyakorlatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 708. o.

Tuba Z., Szerdahelyi T., Engloner A., Nagy J. (2007) Botanika I. Sejttan, szövettan, alaktan. Nemzeti Tankönyvkiadó, 378. o.