Magas kőris ágvég (Fotó: Kriska György)
A magas kőrisnél az elsődleges szállítóelemeket létrehozó osztódószövet (prokambium) nem tagolódik nyalábokra, hanem összefüggő hengert alkot, és már a kezdetektől fogva kifelé egységes háncstestet, befelé pedig egységes fatestet fejleszt. A háncsrészen kívül a parenchimasejtekből álló elsődleges kéreg, míg legkívül az elsődleges bőrszövet, az epidermisz található. A szár vastagodásával egy idő után a külső bőrszöveti réteg elszakadozik és a helyét parabőr, majd héjkéreg veszi át.
Készítsünk keresztmetszetet a magas kőris ágából és toluidinkékkel való megfestés után vizsgáljuk meg fénymikroszkópban!
Magaskőris ágkeresztmetszetek. Toluidinkékkel megfestett preparátumok (Fotó: Kriska György)
Az ágkeresztmetszet nagyobb részét a központi helyzetű fatest alkotja, melynek csak az ág kerületéhez közelebb esők vesznek részt a tápanyagok szállításában. A háncsrész a kambiumon kívül helyezkedik el és itt még egységes háncstestet képez. A háncstest rostacsövekből, kísérősejtekből és háncsparenchimasejtekből épül fel. Sugárirányban sötétebb bélsugarak szelik át. Később a törzs kerületi tágulása miatt leszakadozik, és csak a kambiumhoz közel eső újonnan képződött háncselemek működnek közre az anyagszállításban. Az elhalt, felszakadozott idősebb részek a héjkéreg kialakításában fontosak.
A fatest alapállományát a szilárdításban fontos farostok adják, melyek között faparenchimasejtek is megfigyelhetők. A fatest keresztmetszetében fénymikroszkóppal jól felismerhetők a szállítóelemek, a keskenyebb vízszállító sejtek és a tág üregű vízszállító csövek. Ezek a fatest évgyűrűs szerkezetének megfelelően sávokba rendeződnek el. Közöttük sugárirányban futnak a parenchimasejtekből álló bélsugarak, amelyek közül a hosszabbak (elsődleges bélsugarak) a bélszövettől a kéregig haladnak, míg a rövidebbek (másodlagos bélsugarak) csak néhány évgyűrűt hidalnak át. A bélsugarak egy, vagy csak néhány sejtsor vastagok.
A magas kőris a gyűrűs likacsú fák közé tartozik, mert a tág üregű vízszállító csövek csak az évgyűrű korai pásztájában fordulnak elő. Emiatt a korai és késői pászta élesen elkülönül egymástól. Ez a tulajdonságuk lehetővé teszi az évgyűrűhatárok egyértelmű azonosítását.
Gyakorló feladatok
Irodalom
Kriska Gy. (2011) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 160. o. + DVD
Sárkány S., Szalai I. (1966) Növénytani praktikum I. Nővényszervezettani gyakorlatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 708. o.
Tuba Z., Szerdahelyi T., Engloner A., Nagy J. (2007) Botanika I. Sejttan, szövettan, alaktan. Nemzeti Tankönyvkiadó, 378. o.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
