Biológiatanár

A vízipók tényleg csodapók II. (30 perc) - 2019

A rákocskákon és lágytestű rovarlárvákon felcseperedett vízipók nyár közepére már képes harcba szállni a könnyű páncélzatú búvárpoloskával is és már nem okoz gondot számára a vízifátyolka lárva elejtése sem. Miközben rendületlenül gyéríti a víz alatti rovarvilágot, az égbolton sötét felhők gyülekeznek. Aztán egyszer csak megnyílnak az égi csatornák és a szemerkélő eső nyári záporrá fejlődik. A nagyobb esőzések elárasztják a giliszták földalatti járatait. A felszínre menekülő, fuldokló férgek egy részét tavacskákba, patakokba sodorja a bő csapadékvíz. Itt a felajzott lópiócák lakomára invitálják a békés földtúrókat, ahol nem díszvendég, hanem főétel szerepet szánnak nekik. Bundás élete továbbra is a táplálékszerzés körül bonyolódik. Félelmetes harcossá válva elorozza póktesója zsákmányát és rettegésben tartja a ragadozó csíkbogár lárvákat is. Ezek a szorult helyzetükből kivezető egyetlen utat az intenzív testépítésben látják. Hatalmasra nőve talán legyőzhetik pókunkat. Súlyzós gyakorlatok helyett a mértéktelen zabálásban hisznek, megszállottan ritkítani kezdik a gerinctelen sokaságot. A mind jobban eldurvuló vadászat során már a halak és békalárvák sincsenek biztonságban tőlük. Egy portyázó csíkbogárlárva szembekerül ősi ellenségével, a vízipókkal. Most végleg eldőlhet, hogy ki az igazi predátorkirály. Összecsapásuk csak másodpercekig tart, de ez is elég ahhoz, hogy pókunk belássa esélytelenségét és hanyatt-homlok elmeneküljön. A tavacska mélyén szörnyű drámák követik egymást megállíthatatlanul. Ennek egyedüli oka az, hogy a csíkbogárlárvák falánksága egyre csak nő és növekedik. Talán már csak percek vannak hátra a főszereplő, Bundás pusztulásáig. A szívünkhöz oly közel álló hősünkön, aki a szemünk előtt vált pókporontyból félelmetes harcossá már csak a csoda segíthet. Szerencsére vannak még csodák. A csíkbogárlárva egy a testében rejtőző szörnyűséges alien parancsára a partra mászik, hogy elevenen temesse el magát. A földalatti rejtekben a lárvabőrt felszakítva tör elő testéből egy hófehér „alien”, a báb. A bábból több heti fejlődést követően születik meg a kifejlett csíkbogár, mely visszatér a vízbe. A félelmetes ragadozó vízbemerülése véget vet a halak nyugodt életének, mert az éhes fenevad már alig várja, hogy elfogyaszthassa első hallakomáját. A nyári nyüzsgés elmúltával lecsendesül a tó gerinctelen sokasága. Egyesek küldetésüket teljesítve, míg mások fajuk fennmaradása szempontjából értelmetlenül pusztultak el. A túlélők most egy időre visszavonulnak, hogy később újult erővel folytassák élet-halál harcukat a fennmaradásért. A téli kényszerpihenő előtt Bundás elkölti utolsó bolharák vacsoráját, majd nyugovóra tér azzal a reménnyel, hogy a fagyvilág elmúltával újabb mesés kalandok várnak rá.