Biológiatanár

1. ábra: A rovarbeporzású tavaszi aggófű fészekvirágzatai (Fotó: Kriska György)

A tavaszi aggófű az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó fészkesvirágzatú növény (1-2. ábrák). A 18. századtól kezdődően hódította meg Kelet- és Délkelet-Európa felől Közép- és Észak-Európát, ahol a bolygatott területek és szántók tömeges gyomnövényévé vált.

2. ábra: A tavaszi aggófű leginkább a vasúti és villamossínek mentén terjed (Fotó: Kriska György)

Az áprilistól májusig virágzó növény leginkább vasútvonalak kőzúzalékán terjed, sárga virágszőnyege sokfelé megjelenik a városi környezetben is. A tavaszi aggófüvet Kitaibel Pál fedezte fel, ami akkoriban, a vasútvonalak megépítése előtt, hazánk ritka különleges növénye volt. A tavaszi aggófű pirrolizidin-alkaloid tartalma miatt lovak és szarvasmarhák számára mérgező.

Az egy, vagy kétéves növény 40 cm magasra is megnőhet. Hosszúkás levéllemezei hasadtak, szélük hegyesen fogazott. Szárcsomónként 1-1 váltakozva elhelyezkedő levél ered. Az alsó leveleknek nyele van, a felsők ülő helyzetűek, füles vállúak. A levelek tövében fedőszőrökkel borított rügyek vannak. Egy kicsípett rügyet fénymikroszkóp alatt megvizsgálva jól megfigyelhetők a soksejtű fedőszőrök (3. ábra).

3. ábra: Fénymikroszkópos képek a tavaszi aggófű szőrös rügyéről (Fotó: Kriska György)

A jó megtartású szárból könnyen készíthetünk vékony keresztmetszeteket, amit toluidinkékes festés után célszerű megvizsgálnunk fénymikroszkóppal (4-5. ábrák).

4. ábra: Tavaszi aggófű toluidinkékkel megfestett szárkeresztmetszetének fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

A metszetet kívülről egyrétegű epidermisz borítja, mely alatt fotoszintetizáló alapszövet képezi a kéregparenchima nagy részét. A kéregben az epidermisz alatt hosszant lefutású szilárdítószövet kötegek figyelhetők meg, melyek kiemelkedéseket képeznek a szár felszínén.

A körben elhelyezkedő edénynyalábokat szilárdítószövet gyűrű, nyalábhüvely veszi körül. Az edénynyalábban a kéreg felé tekint a világos háncsrész, befelé pedig a sötét farész. Ez utóbbiban jól megfigyelhetők a tágüregű vízszállítócsövek keresztmetszetei. Az edénynyalábok körén belül található a nagy, kerekded parenchimasejtekből álló bélparenchima, melynek középső részén szakadásos sejtközötti járatok alakulnak ki, majd bélüreg megjelenésével üregessé válik a szár.

5. ábra: Tavaszi aggófű toluidinkékkel megfestett szárkeresztmetszetének fénymikroszkópos képei (Fotó: Kriska György)

6. ábra: A rovarbeporzású tavaszi aggófű fészekvirágzatai (Fotó: Kriska György)

A 2-3 cm-es világossárga fészekvirágzatokban általában 13 nyelvesvirág veszi körül a középső csövesvirágokat (6. ábra). A tavaszi aggófű pollenszemeit tüskeszerű kiemelkedések borítják, ami segíti megtapadásukat a bibén (7. ábra).

7. ábra: Tavaszi aggófű pollen kis és erősnagyítású fénymikroszkópos képei (Fotó: Kriska György)

Vizsgáljunk meg fénymikroszkóppal egy fészekvirágzatból kiemelt csöves virágot! A preparátumon jól megfigyelhetjük a pártacsőből kiemelkedő elágazó bibét a felszínén megtapadt pollenszemekkel (8. ábra).

8. ábra: Csöves és nyelves virág elágazó bibéje pollenszemekkel. Fénymikroszkópos kép (Fotó: Kriska György)

A virág alsórészén szálas csészelevelek erednek (9. ábra), amelyek a szél által terjesztett, repülő kaszattermés (áltermés) bóbitájának kialakításában vesznek részt (10-11. ábrák).  

9. ábra: Tavaszi aggófű csöves virágának szálas csészelevelei. Fénymikroszkópos kép (Fotó: Kriska György)

10. ábra: A bóbita repülő kaszatterméseinek csúcsán kezdetben még megfigyelhetők a csöves virágok sárga maradványai (Fotó: Kriska György)

11. ábra: Miután a bóbitából elszabadult néhány termés jól megfigyelhető a kaszattermések kapcsolófása a kiszélesedett virágzati kocsányhoz (Fotó: Kriska György)

A kaszattermés repülőszerkezetét adó csészelevél eredetű szőröket fénymikroszkóppal megvizsgálva különös szerkezet tárul fel előttünk (12. ábra).

12. ábra: Bóbitaszőrök fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

A tavaszi aggófű vastagabb gyökeréből is könnyen készíthetünk metszeteket. Ezek a gyökerek már másodlagos vastagodást mutatnak. Jellegzetes szöveti felépítésüket toluidinkékkel megfestett keresztmetszeteken tanulmányozhatjuk (13-16. ábrák).

A fiatalabb gyökerek középső részét a világos bélparenchima tölti ki, melyben felismerhető az elsődleges fa sötéten festődő részei. Itt még felismerhetők a fanyalábok. Kifelé haladva megjelenik a sugárirányban vastagodó másodlagos fa kékre színeződő állománya, amely egységes fatestet képez. Ebben jól felismerhetők a tágüregű vízszállítócsövek és a vastagfalú farostok keresztmetszetei. A fatest külső határán található a néhánysejtsoros kambium, mely befelé a fatestet kifelé pedig a rózsaszínre festődő háncstestet fejleszti. Kijjebb a kéregparenchima, majd az elszakadozó epidermisz helyén kialakuló másodlagos bőrszövet (periderma) következik.

13. ábra: Tavaszi aggófű másodlagosan vastagodott gyökerének szöveti szerkezete. Fénymikroszkópos képek (Fotó: Kriska György)

14. ábra: Oldalgyökér képződés a tavaszi aggófű másodlagosan vastagodott gyökerénél. Fénymikroszkópos kép (Fotó: Kriska György)

Az idősebb gyökereknél a központi bélparenchima szilárdítószövetté alakul, a szerv húzószilárdságát fokozó kábelstruktúrát kialakítva.

15. ábra: Tavaszi aggófű idősebb gyökerének szöveti szerkezete. Fénymikroszkópos képek (Fotó: Kriska György)

16. ábra: Tavaszi aggófű idősebb gyökerének szöveti szerkezete. Az elsődleges és másodlagos fa erősnagyítású fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

A metszéssíkokkal felfelé haladva a szár felé különös képet mutat a szerv szöveti felépítése (17. ábra), majd megjelennek a szárra jellemző, körben álló, zárt edénynyalábok keményítőszemcsékkel telt kéreg- és bélparenchima sejtekkel körülvéve (18. ábra). A metszéssíkokkal feljebb haladva a 4-5. ábrákon megjelenő szövettani szerkezetet figyelhetjük meg. 

17. ábra: Tavaszi aggófű gyökér-szár átmenetének szöveti szerkezete. Fénymikroszkópos képek (Fotó: Kriska György)

18. ábra: Tavaszi aggófű alsó szárrészének szöveti szerkezete. Fénymikroszkópos képek (Fotó: Kriska György)

Irodalom

Bóka K., Jakucs E., Kristóf Z., Vági P. (2005) Növényszervezettani gyakorlatok I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 201. o.

Haraszty Á., Fridvalszky L., Gracza P. (1982) Mikroszkópos növényanatómia. Tankönyvkiadó, Budapest

Kriska Gy. (2011) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 160. o. + DVD

Kriska Gy. (2012) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 203. o. + DVD

TUDÁSELLENŐRZŐ FELADATOK