Biológiatanár

1. ábra: Erdőszéli kányazsombor tömeg (Fotó: Kriska György)

A kányazsombor Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában, Északnyugat-Afrikában is őshonos, Észak-Amerikában inváziós gyom. Cserjésekben, erdőszélekben tömeges megjelenésű lehet, de árnyékos, félárnyékos helyeken a városi környezetben, parkokban kertekben is gyakori (1-2. ábrák).

2. ábra: Kányazsombor (Fotó: Kriska György)

A növény egy-, vagy kétnyári, de járulékos rügyekből kihajtva évelő is lehet. A kétnyári növény az első évben talajközeli tőrózsát fejleszt, amiből csak a következő évben fejlődik magasabb, akár egy méteres szár. Zsenge levelei megdörzsölve fokhagymaszagot árasztanak.

A szív alakú levél széle tompán fogazott. A nagyobb és kisebb fogak váltakozva helyezkednek el a levélszélen. A tőlevelek hosszúnyelűek, míg a legfelsők ülők és már nem szívesvállúak.

A levelek vékonyak és lágyak, így tépéses technikával készíthetünk belőlük fonáki nyúzatot amin megfigyelhetők az epidermisz hullámosfalú alapsejtjei és a gázcserenyílások (3. ábra).

3. ábra: Tépéses technikával készült levélepidermisz nyúzat fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

4. ábra: A kányazsombor fürtvirágzatai (Fotó: Kriska György)

Az április-júniusban megjelenő hímnős virágai rövid, végálló fürtvirágzatban nyílnak (4. ábra). A virágkocsányok nem egy ponton erednek és a hosszúságuk alulról fölfelé csökken. Ebben különbözik a virágzat az egyszerű fürtvirágzattól, ahol a kocsányok egyforma hosszúak. E szerkezet miatt a virágok közel azonos magasságban, egy vízszintes síkban állnak, ami a sátorvirágzat jellemzője. A virágok nyílása kívülről befelé, egyébként pedig alulról felfelé történik. A virágzati tengely megnyúlása miatt az alsó már terméseket érlelő virágok elhelyezkedése fürtszerű lesz, míg a csúcsi részen keletkező új, fiatalabb virágok továbbra is egy síkban rendeződő sátorban találhatók. Ez a kevert virágzat a keresztesvirágúakra jellemző sátorozó fürt.

A virág első ránézésre sugaras szimmetriájúnak tűnik, de a porzók elhelyezkedését megvizsgálva megállapítható, hogy kétoldali a szimmetriája (5. ábra).

5. ábra: Kányazsombor virág sztereomikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

A virág legkülső körében 4 csészelevél áll keresztben, amelyekhez képest váltakozó helyzetűek a sziromlevelek, amelyek szintén keresztben állnak (innen ered a növénycsalád neve). A 2,5–3 mm hosszú csészelevelek keskeny-tojásdadok, korán lehullanak. A sziromlevelek 5–7 mm hosszúak. A külső porzókörben csak két rövidebb porzó látható (emiatt kétoldali szimmetriájú a virág), míg a belső porzókör 4 hosszabb porzóból áll. Legbelül helyezkedik el a termő.

6. ábra: Kányazsombor felfelé álló még éretlen termései (Fotó: Kriska György)

Kezdetben zöld, megérve szürkésbarna termése felálló vagy elálló, 4–6 mm-es kocsányon növő hosszúkás, négyélű becőtermés; vastagsága 1–2 mm, hosszúsága 3,5–7 cm (6. ábra). A feketésbarna, csaknem hengeres magok a kétrekeszű becőben 1-1 sorban helyezkednek el. Egy növény több ezer magot termel, melyek több méteres körzetben szóródnak szét, a talajban akár öt évig is termékenyek maradhatnak. Fokhagymára és mustárra emlékeztető aromája miatt fűszerként használják.

Szára alkalmas objektuma szövettani vizsgálatoknak. A jó megtartású lágyszárból könnyen készíthetünk vékony kereszt és hosszmetszeteket, amiket toluidinkékkel megfestve érdemes fénymikroszkóppal megvizsgálnunk (7. ábra).

7. ábra: Kányazsombor szárkeresztmetszet fénymikroszkópos képei (Fotó: Kriska György)

A szárat kívülről egysejtrétegű epidermisz borítja, mely alatt a kéregparenchima található. Ez utóbbinak felszínközeli része zöldszíntestekben gazdag fotoszintetizáló alapszövetté alakul. A körben álló edénynyalábokat szilárdítószövet gyűrű (térben palást) kapcsolja össze. Az edénynyalábok külső részén szilárdítószövet figyelhető meg, mely alatt a hncsrész és a farész következik befelé haladva. A farész jól felismerhető a tágüregű vízszállítócsövekről. A szár középső részét bélparenchima tölti ki, amelyben belsejében szakadásos sejtközözi járatok alakulnak ki.

A szárból könnyen készíthetünk hosszanti metszeteket is. Ezen toluidinkékes festéssel az egyes szövetek (parenchima, farész, háncsrész) mellett jól megfigyelhetők a vízszállítócsövek spirális és lépcsős sejtfalvastagodásai is (8. ábra).

8. ábra: Kányazsombor szárhosszmetszet fénymikroszkópos képei (Fotó: Kriska György)

A kányazsombor gyökeréből készült keresztmetszeten fénymikroszkóppal vizsgálva már festés nélkül is felismerhetők az egyes részek, de a könnyebb tájékozódás érdekében érdemes toluidinkékkel történő festést alkalmaznunk (9-12. ábrák).

9. ábra: Kányazsombor gyökérkeresztmetszetének fénymikroszkópos képei (Fotó: Kriska György)

10. ábra: Toluidinkékkel megfestett kányazsombor gyökérkeresztmetszet fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

A gyökér középső részén bélparenchima figyelhető meg, amit kifelé a sötétebbre festődő elsődleges fa követ. Itt még megfigyelhető a fanyalábos szerkezet. Ezen kívül az élénkék másodlagos fa és a háncstest látható, míg a kettő között az őket fejlesztő osztódószövet, a néhány sejtsoros kambium jelenik meg. Itt már fatestről és háncstestről beszélhetünk, mert nem jelenik meg a nyalábos szerkezet. A háncstesttől kifelé találjuk  a kéregparenchimát és a másodlagos bőrszövetet, a peridermát. Ez utóbbi a gyökérvastagodással elszakadó egyrétegű rizodermisz helyét veszi át.  

11. ábra: Kányazsombor gyökér felépítése (Fotó: Kriska György)

12. ábra: Kányazsombor gyökér felépítése erősnagyítású fénymikroszkópos képeken (Fotó: Kriska György)

Irodalom

Bóka K., Jakucs E., Kristóf Z., Vági P. (2005) Növényszervezettani gyakorlatok I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 201. o.

Haraszty Á., Fridvalszky L., Gracza P. (1982) Mikroszkópos növényanatómia. Tankönyvkiadó, Budapest

Kriska Gy. (2011) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 160. o. + DVD

Kriska Gy. (2012) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 203. o. + DVD

TUDÁSELLENŐRZŐ FELADATOK