Biológiatanár

1. ábra: Virágzó vadárvácska (Fotó: Kriska György)

Szántókon, kertekben, parlagokon, erdővágásokban Európa szerte gyakori gyógynövény a háromszínű árvácska (1-2. ábrák). Neve onnan ered, hogy a virág szirmai többnyire háromfélék, sárgák, ibolyaszínűek és fehérek, de gyakoriak a kétszínű, sárga-fehér és lila-fehér virágok is.

2. ábra: Vadárvácska növény (Fotó: Kriska György)

A metszetet kívülről egyrétegű epidermisz borítja, mely alatt a fotoszintetizáló parenchima néhány sejtsoros rétege látható. A körben elhelyezkedő edénynyalábok között és belső oldalukon kékre színeződő szklerenchima figyelhető meg. Az edénynyalábban a kéreg felé tekint a világos háncsrész, befelé pedig a sötét farész. Ez utóbbiban jól megfigyelhetők a tágüregű vízszállító csövek és a szűkebb üregű vízszállító sejtek keresztmetszetei. A befelé tekintő sötétebb farész az elsődleges fa (protoxilém), míg kifelé tekint a másodlagos fa (metaxilém).  Az edénynyalábok körén belül található a nagy, kerekded parenchimasejtekből álló bélparenchima, melynek középső részén szakadásos sejtközötti járatok alakulnak ki, majd bélüreg megjelenésével üregessé válik a szár. (3. ábra).

3. ábra: Toluidinkékkel megfestett vadárvácska szárkeresztmetszet fénymikroszkópos képei (Fotó: Kriska György)

A metszetet kívülről egyrétegű epidermisz borítja, mely alatt fotoszintetizáló alapszövet néhány sejtsoros rétege látható. A körben elhelyezkedő edénynyalábok között és belső oldalukon szilárdítószövet figyelhető meg. Az edénynyalábban a kéreg felé tekint a világos háncsrész, befelé pedig a sötét farész. Ez utóbbiban jól megfigyelhetők a tágüregű vízszállítócsövek keresztmetszetei. Az edénynyalábok körén belül található a nagy, kerekded parenchimasejtekből álló bélparenchima, melynek középső részén szakadásos sejtközötti járatok alakulnak ki, majd bélüreg megjelenésével üregessé válik a szár.

A vadárvácska vastagabb gyökeréből is könnyen készíthetünk metszeteket. Ezek a gyökerek már másodlagos vastagodást mutatnak. Jellegzetes szöveti felépítésüket toluidinkékkel megfestett keresztmetszeteken tanulmányozhatjuk (4. ábra).

4. ábra: Toluidinkékkel megfestett vadárvácska gyökérkeresztmetszet fénymikroszkópos képei (Fotó: Kriska György)

A gyökérkeresztmetszet középső részét az elsődleges fa tölti ki. Ebben jól felismerhetők a tág üregű vízszállító csövek a szűkebb üregű vízszállító sejtek keresztmetszetei és a rózsaszínre színeződött faparenchimasejtek. Kifelé haladva megjelenik a sugárirányban vastagodó másodlagos fa kékre színeződő állománya. Ebben is jól láthatók vízszállító csövek, a vízszállító sejtek és a vastagfalú farostok keresztmetszetei. A farész külső határán található a néhánysejtsoros kambium, mely befelé a fatestet kifelé pedig a rózsaszínre festődő háncstestet fejleszti. Kijjebb az elsődleges kéreg átalakulása figyelhető meg. A gyökeret eredetileg borító egysejtrétegű rizodermisz már levállt, így a külső réteget most az elsődleges kéreg elhalt sejtjei képezik. Ezek alatt már megfigyelhető az elsődleges háncsnyalábok külső oldalán megmaradt perikambiumrészekből és kéregparenchima-sejtekből kialakuló osztódószövet-gyűrű, a parakambium, mely kifelé lapított parasejteket, míg befelé parenchimasejteket (paraalapszövet) képez. Az így kialakuló képződmény együttesen alkotja a gyökér másodlagos bőrszövetét, a peridermát. Az átalakulásnak itt még csak a kezdeti szakaszát látjuk, ezért a központi hengeren kívüli részt még nagyrészt az elsődleges kéreg alkotja (4. ábra).

Irodalom

Bóka K., Jakucs E., Kristóf Z., Vági P. (2005) Növényszervezettani gyakorlatok I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 201. o.

Haraszty Á., Fridvalszky L., Gracza P. (1982) Mikroszkópos növényanatómia. Tankönyvkiadó, Budapest

Kriska Gy. (2011) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 160. o. + DVD

Kriska Gy. (2012) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 203. o. + DVD

TUDÁSELLENŐRZŐ FELADATOK