Biológiatanár

Az eukarióta algák ismertetését a felemásostorúak (Heterokontophyta) törzsének osztályaival kezdjük. A törzs nevében szereplő megnevezés arra utal, hogy ostoros alakjaik két ostora eltérő hosszúságú. A látszólag egymástól jelentősen különböző fajaikat megegyező sejttani sajátságaik miatt sorolták egy csoportba. A sárgamoszatok (Chrysophyceae) színe az aranysárgától a barnáig változhat, a klorofill mellett a sejtekben található kiegészítő pigmentek, főleg a xantofill miatt.

1. ábra: Tengeri Diploneis kovamoszat váza

2. ábra: Synura sárgamoszat sejtkolóniák (Fotó: Lovas Béla)

3. ábra: Dynobrion sárgamoszat-„csokor” részlete (Fotó: Lovas Béla)

Fajaik jelentős része két felemás ostorával szabadon úszik, a sejtek gyakran kolóniákat képeznek. A sárgamoszatok osztályába tartozó fajok igen változatos megjelenésűek. Többségük autotróf és heterotróf életre is képes, nappal fotoszintetizál, míg éjjel szerves anyagokkal, főleg mikroorganizmusokkal és szerves molekulákkal táplálkozik. Ez utóbbi esetben a táplálékot apró állábaikkal, vagy ostoraik segítségével ragadják meg. A színtelen fajok csak heterotróf életmódra képesek. A vízből nagy hatékonysággal tudják felvenni a szervetlen foszforvegyületeket, ezért sok más algától eltérően, foszfátszegény vizekben is képesek megélni. A sárgamoszatok többsége édesvízben él, fajaik igen nagy alaki változatosságot mutatnak. Ivartalan szaporodásukkor a sejtek kettéosztódásával ostoraikkal úszni tudó zoospóra, vagy mozdulatlan autospóra jön létre, amelyek új algává fejlődnek. A sárgamoszatok közismert képviselője a Dynobrion, amelynek kolóniát alkotó sejtjei tölcsérszerű házban (lorica) élnek. A kovamoszatok (Bacillariophyceae) egysejtűek, vagy laza sejtkolóniát alkotnak. A sejt pektinburkán kívül szilárd kovavázzal rendelkeznek, amely kristályos vagy amorf SiO₂-ból áll. A díszes mintázatú, rendkívül szilárd váz két teknőből áll (epitheca, hipotheca), amelyek Petricsésze- szerűen kapcsolódnak egymáshoz. Vázuk szimmetriája alapján két rendbe soroljuk a kovaalgákat.

4. ábra: Pennales rendbe tartozó kovamoszatok: Gyrosigma, Surirella és Pleurosigma (Fotó: Lovas Béla)

5. ábra: Centrales rendbe tartozó Cyclotella meneghiniana kovamoszatvázak és Campylodiscus noricus kovamoszatváz (Fotó: Lovas Béla)

A Centrales rendbe tartozók váza sugaras, vagy háromszöges szimmetriát mutat, míg a Pennales rend fajai tengelyes szimmetriájúak vagy aszimmetrikusak. A tengelyszimmetrikus kovaalgáknál a váz hasi oldalán gyakran kialakul egy hosszanti csatorna (ráfe), amelyen keresztül a sejtplazma kiáramolhat, kialakítva a kovamoszatok jellegzetes csúszó mozgását. A kovamoszatok autotróf, fotoszintetizáló szervezetek, de életműködésükhöz egy szerves anyagra, B12-vitaminra is szükségük van.

6. ábra: Pennales rendbe sorolt kovamoszatvázak, Encyonema és Gomphonema. Pásztázó elektronmikroszkópos felvételek (Fotó: Lovas Béla)

Vízminták fénymikroszkópos vizsgálatakor szinte minden alkalommal találkozhatunk a megnyúlt, sárgásbarnás, Pennales rendbe tartozó kovamoszatokkal, amelyek lassú csúszással haladnak előre.

A kovamoszatok legnagyobb mennyiségben a vízinövényeket, köveket borítják, ezért ha ezek barnás bevonatából veszünk kaparékot, szinte biztos, hogy találunk benne kovamoszatokat.

Különös mozgást végeznek egyes Fragilaria kovamoszatok. Több egyedük él együtt, amelyek mozgásukat összehangolva hol szorosan harmonikaszerűen egymás mellé rendeződnek, míg máskor csúcsi részeikkel érintkezve hosszú fonalat képeznek. A két forma közötti átalakulás másodpercek alatt bekövetkezik.

Az elpusztult tengeri kovamoszatok vázai gyakran nagy tömegben felhalmozódhatnak az üledékben, ami a nagy fajlagos felületű kovaföld kialakulását eredményezi. A kovaföldet hőszigetelő anyagként, folyadékok szűrésére, szállítására (dinamit) abszorbensként használják.

Színtestjeik sok fukoxanthint tartalmaznak, amely elfedve a klorofill zöld színét, barnás színt kölcsönöz az algának. Ivartalan szaporodásuk a kettéosztódás, amelynek során a két utódsejt az egyik, illetve a másik vázfelet viszi magával, majd mindketten kiegészítik a szilicium-dioxidvázat a kisebbik féllel. Az egymást követő osztódások eredményeként az egyik utódsejt váza egyre kisebb lesz. Amikor a méret már az eredeti testméret 30-40%-ára csökken, az alga ivarsejteket képez, amelyek egyesülve zigótává alakulnak. A zigóta elhagyja a kovavázat, és növekedő spórává (auxospóra) alakul. A növekedő spóra, miután elérte a normális sejtméretet, új kovavázat készít magának. A kovamoszatok képesek fényszegény körülmények között is megélni, így nagyobb vízmélységekben és a sarki jég alatt is megtalálhatók.

7. ábra: Pennales rendbe sorolt Cocconeis kovamoszat vázfelének külső és belső felszíne. Pásztázó elektron mikroszkópos felvételek (Fotó: Lovas Béla)

8. ábra: Cyclotella meneghiniana Pennales rendbe sorolt kovamoszatvázakkal és egy Cymbella kovamoszat váz (Fotó: Lovas Béla)

Egyes planktonikus fajaik képesek függőleges irányban mozogni a vízoszlopban, így a mélyebb, oldott szervetlen anyagokban gazdagabb rétegekben tápanyagokat vesznek fel, míg a felszín közelében fotoszintetizálnak. Számos fajuk az aljzathoz kötődő, bentonikus lény, amelyek tömegesen elszaporodva csúszós, barnás bevonatot képeznek a kövek és más tárgyak felszínén.

A sárgászöld moszatok (Tribophyceae) nagy formagazdagsággal jellemezhetőek. Egysejtű fajaik lehetnek kétostorosok (Heterochloridales), amöboidok (Rhizochloridales), vagy kocsonyaburokkal (Heterogloeales) körbevettek. A fonalas felépítésűek (Tribonematales) elágazó vagy egyszerű fonalai egymagvú sejtekből állnak. Sokmagvú tömlőt (polienergidás telep) képeznek a Botrydiales rend fajai. Egyes fajaik a nedves földfelszínen alkotnak tömött állományokat. A felszín fölé emelkedő gombostűfejnyi fejecskéik szabad szemmel is jól láthatóak. Az aljzathoz színtelen gyökérszerű nyúlványaik rögzítik őket. A Vaucheria rendbe sorolt fajok sokmagvú sejtekből álló fonalas telepet alkotnak, amelyek gyakran képeznek összefüggő gyepeket a vízfenéken.

9. ábra: Fejesmoszatok (Botrydium granulatum) a talajfelszínen (Fotó: Lovas Béla)

TUDÁSELLENŐRZŐ FELADATOK