Biológiatanár

1. ábra: Háztetőmoha (Tortula ruralis) és egy körtemohafaj (Bryum bicolor) (Fotó: Kriska György)

A mohák egyszerű testfelépítésű növények. Ma élő fajaikat a májmohák, a lombosmohák és a becősmohák törzsébe soroljuk. Valódi szerveik nincsenek, egyes levélkéik gyakran csak egy sejtrétegűek.

2. ábra: Mohanövénykék felépítése (Fotó: kriska György)

Moha levélkék

Fénymikroszkópos vizsgálatra leginkább a nagyobb levélkéjű mohák alkalmasak. Csipesszel válasszunk le a mohanövénykéről egy levélkét és egy-két vízcseppel lefedve vizsgáljuk meg a mikroszkóp alatt!

3. ábra: Mohalevélke kisnagyítású fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

4. ábra: Mohalevélke kis és erős nagyítású fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

A lombosmohák levélkéi nagyrészt egy sejtrétegűek, leszámítva a középső részüket, ahol megnyúlt szállítósejtekből és vastagodott falú szilárdítósejtekből középér alakulhat ki. A levélkék széle gyakran fogazott. A sejtekben nagyszámú, korong alakú zöldszíntest figyelhető meg.

5. ábra: A mohalevélke középerében megnyúlt sejteket találunk. A levélke szegélye igen gyakran fogazott (Fotó: Kriska György)

6. ábra: Erős nagyítású fénymikroszkópos kép a mohalevélke sejtjeiről (Fotó: Kriska György)

Mohalevélke sejtjei

Zöldszíntestekkel teli sejtek és megnyúlt szállítósejtek a mohalevélkében

Mohalevélkesejtek plazmolízise

Az egy sejtrétegű levélkék jól használhatók a plazmolízis vizsgálatához. Ehhez egy tárgylemezre helyezett levélkére kell 10%-os kálium-klorid- (KCl – konvex plazmolízis), vagy kalcium-klorid (CaCl₂ – konkáv plazmolízis) oldatot cseppentenünk, majd a készítményt lefedve vizsgálhatjuk a plazmolizált sejteket.

7. ábra: Mohalevélke sejtek konvex és konkáv plazmolízise fénymikroszkóp alatt (Fotó: Kriska György)

8. ábra: Fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum) és erdei szőrmoha (Polytrichum formosum) (Fotó: Kriska György)

9. ábra: Viaszmoha (Pseudoscleropodium purum) és szőrmoha (Polytrichum sp.) (Fotó: Kriska György)

A mohanövények többnyire sok egyedből álló mohapárnákba tömörülnek. Ezáltal az egyes mohanövénykék védetten fejlődhetnek a külső hatásoknak ellenálló képződményben.

Tömött mohapárna rugalmasság vizsgálata: https://youtu.be/IvxqMC6AxYE

A legtöbb fajuk mérete néhány centiméter. A mohanövény (gametofiton) lemezes telep formájú, vagy kicsiny hajtásra emlékeztető, száracskából és levélkékből álló test, amit gyökérszerű szálak rögzítenek az aljzathoz.

10. ábra: A moha gyökérszerű nyúlványainak fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

Moha gyökérszerű képződményei

Az ivarszervek a mohanövény csúcsán vagy oldalán jelennek meg. A női ivarszerv egyetlen petesejtet tartalmaz, amiből a megtermékenyítés után spóratartó (sporofiton) képződik. A hímivarszervekben képződő ostoros hímivarsejtek úszva közelítik meg a petesejteket. Egyes lombosmoháknál a hímivarszerveket körülvevő levélkék csészeszerű képződményt alakítanak ki, amelyek az esőcseppek felfogásával segítik a hímivarsejtek mozgását.

11. ábra: Szőrmoha (Polytrichum piliferum) és ép levelű ligetmoha (Rhizomnium punctatum) hímivarszervei (Fotó: Kriska György)

12. ábra: Lombosmoha spóratartói (Fotó: Kriska György)

Fejlődő és érett spóratartók

A spóratartó a talpból, a megnyúlt nyélből, amely hiányozhat is, és az ezen ülő spóratokból áll. A spóratok nyílását fedő borítja, amelynek leválása után a lombosmoháknál előtűnnek a tok peremén álló fogacskák, amelyek fontos határozóbélyegek.

13. ábra: Spóratartó pásztázó elektronmikroszkópos képe (Fotó: Lovas Béla)

Mohaspórák fénymikroszkópos vizsgálata

A tárgylemezre helyezett spóratartó tokot pár csepp vízben fedőlemezzel eldörzsölve vizsgálhatjuk a kiszabaduló spórákat fénymikroszkóp alatt.

14. ábra: Spóratokból kiszabadult mohaspórák fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

Mohaspórák

A fiatal tokot a női ivarszerv falának maradványa, a süveg (kaliptra) boríthatja be. Egyes májmoháknál nyeles ivarszervtartó alakul ki.

15. ábra: Egy pintycsőrű mohafaj (Brachythecium velutinum) és a kúpos májmoha (Conocephalum conicum) (Fotó: Kriska György)

A spóratartó, ami egy nyél nélküli, egy sejtrétegű fallal körülvett tok, a női ivarszervekből fejlődik. Ezek a fenti képen látható kucsmaszerű képződmények alján elhelyezkedő sötét tokocskák. A spórák osztódásával jön létre a sejtfonalas, vagy ritkábban a lemezes előtelep. Később ezen jelennek meg azok a rügyszerű képletek, amelyekből a száracska és a rajta elhelyezkedő levélkék fejlődnek ki. A mohák teljes testfelületükön veszik fel a vizet, nem alakult ki belső vízszabályozó rendszerük. A mohapárna viszont nagy mennyiségű vizet képes megkötni a mohanövénykék között kialakuló hajszálcsövecskékben, ami az egyedek vízellátása mellett fontos szerepet játszik a talajok vízháztartásában is. Kiszáradva a mohanövényke életműködései lelassulnak, sejtplazmájuk kocsonyás állapotba kerül. Ha újra víz éri, akkor kizöldülve életre kel. Ez a folyamat a háztetőmohánál különösen látványos jelenség.

A háztetőmoha vízfelvétele

A háztetőmoha világszerte elterjedt lombosmoha faj. A természetes élőhelyeken többnyire a talajon képez gyepeket. Falakon, betonfelszíneken és háztetőkön is gyakori. Magyarországon mindenütt előfordul (16. ábra).

16. ábra: Házetőmoha tömeg barna bevonata kibetonozott patakparton (Fotó: Kriska György)

Jellegzetessége egy a fogazott, áttetsző szőrszál, az üvegszőr a levélkéi csúcsán (2. ábra). Ez a moha nagyon jól tűri a kiszáradást és a magas hőmérsékletet. Találtak olyan herbáriumi példányt, ami 14 év kiszáradt állapotot is túlélt és életképes maradt. Begyűjtött telepeit szárazon tartva jól használhatjuk újraéledésének bemutatására. Vizet permetezve a kiszáradt háztetőmohára, másodpercek alatt látványos változás történik. Az elszáradt, összepöndörödött mohanövénykék vizet szívva magukba kizöldülve bontakoznak ki (17-18. ábrák).

17. ábra: Háztetőmoha változása vízpermetezés hatására (Fotó: Kriska György)

18. ábra: Terepi víz locsolás hatására pillanatok alatt kizöldült mohanövénykék (fotó: Kriska György)

Háztetőmoha vízfelvétele

Zuzmók

A zuzmók telepes növények, melyek zöldmoszatok vagy kékbaktériumok és legtöbbször tömlős gombák gombafonalainak együttéléséből jönnek létre. A moszatok fotoszintézisük révén termelnek szerves anyagokat a gombák részére, míg a gomba vízben oldott tápsókkal és szén-dioxiddal (CO₂) látja el a moszatokat, valamint megvédi őket a környezet hatásaitól (19-22. ábrák).

19. ábra: Sziklafelszínen kifejlődött zuzmók

A telep belső szerkezete lehet egynemű, vagy réteges felépítésű. Az előbbi esetben az algasejtek egyenletesen helyezkednek el a gombafonalak között, míg a másodiknál egy, az algasejteket tartalmazó fotoszintetizáló rétegből, az ez alatt elhelyezkedő, gombafonalakból álló, a vizet és a tápanyagokat raktározó bélrétegből, és a telepet körülvevő kéregrétegből áll. A zuzmók a levegő páratartalmából is tudják fedezni a vízszükségletüket. A zuzmók csak ivartalanul képesek szaporodni, telep töredékekkel vagy úgynevezett sarjmorzsácskákkal (szorédium). Ez utóbbiak a telep felületén vagy belsejében képződő, algasejteket és gombafonalakat tartalmazó képződmények. Sokan közülük érzékenyek a levegő tisztaságára, eltűnésükkel jelzik a levegő megnövekedett kén-dioxid- és fluoridtartalmát. A zuzmókat indikátor élőlényeknek nevezzük. A zuzmók különleges anyagokat, zuzmóanyagokat termelnek. Ezek a vegyületek fontos szerepet játszanak a talajképződés első lépésében, a kőzetek mállasztásában, ugyanakkor az emberre gyakorolt hatásuk is jelentős lehet.

 20. ábra: Tölgyfazuzmó (Evernia prunastri) és sárga falizuzmó (Xanthoria parietina)

Válasszunk le egy zuzmótelepet a fakéregről és vizsgáljuk meg! A zuzmó telepes testén nem láthatók a hajtásos növényekre jellemző szervek (gyökér, szár, levél), ugyanakkor a telep színe és alakja jellemző az adott zuzmófajra vagy csoportra. A pajzsos ebzuzmó lombos fák törzsén és ágain sokfelé él (19. ábra). Telepe széles és lapos ágakból áll, a színe világosszürke.

21. ábra: Fakérgen élő pajzsos ebzuzmó

Szintén nagyon gyakori zuzmónk a sárga falizuzmó (18., 20. ábrák), amelynek kerekded, rozettás telepe napsütötte helyeken fordul elő a fakérgen és sziklákon. A telepek középső részén sűrűn állnak a kerekded spóraképző termőtestek (apotécium), amelyek karimája a telep színével azonos, míg a belsejük sötétebb, sárgásbarna.

22. ábra: Sárga falizuzmó fakérgen

TUDÁSELLENŐRZŐ FELADATOK