Biológiatanár

1. ábra: Bodzabokor akácfák között (Fotó: Kriska György)

A fekete bodza 3–10 m magasra megnövő terebélyes cserje, ritkábban fa. Az eredetileg erdőkben növő fekete bodza kitűnően alkalmazkodott az emberi beavatkozások által érintett másodlagos élőhelyekhez. Így ma már leginkább a degradált, nyirkos erdők, cserjések, a parlagok és útszélek növénye. A magasabb nitrogéntartalmú talajokat kedveli, ezért akácsokban is gyakori (1. ábra). A bolygatott romtalajok jellemző növénye és mivel a szennyezett levegőt is jól tűri a városokban is mindenütt közönséges.

2. ábra: Közeli kép a bodzabokorról (Fotó: Kriska György)

A fekete bodza lehajló ágaihoz sötétzöld, páratlanul szárnyasan összetett levelek kapcsolódnak, melyek átellenes állásúak. Levélkék széle fogazott (2. ábra). A levél nem szőrös, ezért könnyen készíthetünk körömlakk levonatot a felszínéről. A levélfonák levonatán jól megfigyelhetők a kutikularajzolatos, hullámosfalú alapsejtek és a gázcserenyílások (3. ábra).

3. ábra: a levélfonák levonata kutikularajzolatos, hullámosfalú alapsejtekkel és a gázcserenyílásokkal (Fotó: Kriska György)

Egyéves ágai zöldek, a többévesek szürke másodlagos bőrszövettel borítottak, melyen szembeötlő paraszemölcsöket figyelhetünk meg (4. ábra). Kérőbb a szétszakadozó epidermisz között előtűnik a másodlagos bőrszövet a periderma (5. ábra). Az ágakat eltörve szabadszemmel is megfigyelhető lágy fehér belük, a bélparenchima.

4. ábra: Bodzaág paraszemölcsökkel (Fotó: Kriska György)

5. ábra: Az idősebb ágon a szétszakadozott epidermisz között előtűnik a periderma (Fotó: Kriska György)

Készítsünk a fiatal, még zöld ágából keresztmetszetet és vizsgáljuk meg fénymikroszkóppal, toluidinkékkel megfestve!

6. ábra: Fiatal bodzaszár toluidinkékkel megfestett keresztmetszetei. Fénymikroszkópos képek (Fotó: Kriska György)

A szárat egyrétegű epidermisz határolja. Ez alatt a zöld szár színét adó fotoszintetizáló alapszövet helyezkedik el. Az elsődleges fával szemben megfigyelhető a sötétkékre színeződő elsődleges háncs maradványa, míg közöttük a zárt kambium gyűrű által kifelé fejlesztett másodlagos háncs és a befelé képződő másodlagos fa figyelhető meg. Ezek az ág fejlődése során egységes háncstestté és fatestté alakulnak. A másodlagos fában jól megfigyelhetők a sugárirányú sötétebb bélsugarak (6. ábra).

A keményebb, fás ágakból nem mindig egyszerű az áteső fényű fénymikroszkópos vizsgálathoz kellő vékonyságú metszetet előállítanunk. Ilyen esetekben lehet hasznos a felülvilágításos technika alkalmazása. Ekkor nem kell vékony metszetet készítenünk az ágból, akár egy-két milliméter vastag készítményen is kiválóan tanulmányozható az ág szöveti felépítése. Borotvapengével az ág felszínére merőlegesen vágjuk keresztbe ketté az ágat, majd a vágásfelszíntől egy milliméterre készítsünk újabb metszetet! Ily módon az ág egy milliméteres vastagságú keresztmetszetéhez jutunk hozzá. A szeletet tíz-tizenöt másodpercre tegyük toluidinkék oldatba, majd helyezzük tárgylemezre, és lefedés nélkül vizsgáljuk meg fénymikroszkóppal felső megvilágítás mellett!

7. ábra: Toluidinkékkel megfestett bodzaág keresztmetszetének felső megvilágítású fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

A bodzaág keresztmetszetének középső részét a világoskékre festődött bélszövet tölti ki, amely nagy, kerekded parenchimasejtekből áll. Szintén világoskék a fatest, amelyben sötét lyukakként tűnnek elő a vízszállító csövek (tracheák) és vízszállító sejtek keresztmetszetei. A fatestben jól kivehetők a sugárirányú bélsugarak, amelyek a zöldes színű háncsban is folytatódhatnak. A fatest és a háncs között az osztódószövet gyűrűje, a kambium helyezkedik el. A háncstól kijjebb sötétkékre színeződött szilárdítószövet- (szklerenchima-) szigetek láthatók, majd a lilás színű kéregparenchima-sejtek rétegei következnek. A kéregparenchima-sejteken kívül találjuk a háromrétegű másodlagos bőrszövetet, a peridermát. Ennek középső rétege a kékre festődött parakambium, amely befelé a lapított sejtekből álló paraalapszövetet (barnás színű sejtek), míg kifelé a parásodott falú parasejtekből álló parabőrt (zöldesbarna sejtek) termeli. A paraszemölcsök (lenticellák) helyén a parakambium töltősejteket termel kifelé. A szár felszínén itt-ott még a periderma fölött elhelyezkedő elsődleges bőrszövet, az epidermisz is megfigyelhető (7. ábra).

A fekete bodza krémfehér virágaik összetett bogernyő virágzatban tömörülnek. Az összetett virágzat itt kétféle bogas virágzatból áll (8. ábra).

8. ábra: Fekete bodza összetett bogernyő virágzata és a virágok erősnagyítású képe (Fotó: Kriska György)

A fekete bodza összetett virágzatát ábrázoló képen számok jelzik az egymáshoz viszonyítva első, másod, harmad, negyed és ötödrendű oldalágakon ülő bimbókat (9. ábra). A fekete bodza termése fekete színű csonthéjas bogyó.

9. ábra: A fekete bodza összetett bogernyője. A bimbókon látható számok azt jelzik, hogy ezek hányadrendű oldalágakon erednek (Fotó: Kriska György)

10. ábra: A bodza fejlődő, még zöld termései (Fotó: Kriska György)

Irodalom

Bóka K., Jakucs E., Kristóf Z., Vági P. (2005) Növényszervezettani gyakorlatok I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 201. o.

Kriska Gy. (2011) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 160. o. + DVD

Kriska Gy. (2012) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 203. o. + DVD

TUDÁSELLENŐRZŐ FELADATOK