Ha a növények nem jutnak elég vízhez, akkor hervadni kezdenek. A folyamat hátterében az áll, hogy a sejtjeiket kifeszítő sejtnedvvel telt sejtüreg vizet veszít, a sejtek feszítettségi állapota csökken. Nagymértékű vízvesztés esetén a sejtplazma elválik a merev sejtfaltól, összezsugorodik. Ezt a folyamatot nevezzük plazmolízisnek.
A plazmolizált sejtek ha vízhez jutnak, akkor ezt felvéve sejtüregük megtelik vízzel és a sejtnedvvel telt sejtüreg újra a sejtfalhoz feszíti a sejtplazmát. Ez a folyamat a deplazmolízis.
A kevésbé viszkózus, több vizet tartalmazó sejtplazma domború felszínnel, legömbölyödve válik el a sejtfaltól, ami konvex plazmolízist eredményez. A viszkózusabb sejtplazma több helyen is a sejtfalhoz tapadva marad a plazmolízis során, amelynek eredményeként konkáv plazmolízis alakul ki. Mindkét plazmolízis esetében a sejtplazmát vékony plazmafonalak (Hecht-féle fonalak) köthetik össze a sejtfallal.
A plazmolízist 10%-os kálium-klorid és kalcium-klorid oldattal végezzük el lilahagyma allevél bőrszöveti nyúzatán. Lilahagyma húsos allevelének felszínébe bonctűvel karcoljunk be egy néhány milliméter oldalhosszúságú négyzetet, majd ennek sarkán nyúljunk a bőrszövet alá és húzzuk le csipesszel a nyúzatot! A bőrszövet nyúzatát tárgylemezre cseppentett vízben feddjük le fedőlemezzel! A lefedés után, ha szükséges, cseppentsünk vizet a fedőlemez széléhez, hogy a vízréteg buborékmentesen kitöltse a tárgylemez és a fedőlemez közötti teret, majd mikroszkóp alatt vizsgáljuk meg a készítményt! A látótérben a sejtek teltplazmájúak.
Cseppentsünk a fedőlemez széléhez 10 %-os kálium-klorid (KCl) oldatot, és a szemközti szél felől szűrőpapírcsíkkal szívassuk át ezt a készítményen! A plazmolízis folyamata szinte azonnal megkezdődik, amikor a kálium-klorid oldat eléri a sejteket. A plazma vizet veszít alakja kezdetben inkább szögletes, mint lekerekedő. Később a sejttartalom egyre több sejtben legömbölyödik. A szögletes plazma legömbölyödése azzal magyarázható, hogy a kezdeti nagymértékű vízvesztést követően kálium-ionok (K+) lépnek be a sejtplazmába, miközben nagy vízburkuk révén jelentősebb mennyiségű vizet is magukkal visznek. Ennek hatására csökken a plazma nagy viszkozitása, a sejtplazma gömbölyűvé válik. A plazmolízis során a nyúzatban maradnak olyan sejtek, amelyeknél a plazma nem válik el a sejtfaltól. Ha a nyúzaton vizet szívatunk át, akkor a plazmolizált sejtek vizet vesznek fel, a sejtplazma nekifeszül a sejtfalnak és visszaáll a sejtek normális feszítettségi állapota.
Ha a plazmolízist 10 %-os kalcium-klorid (CaCl2) oldattal végezzük el, akkor a sejtfaltól elváló sejttartalom mindvégig szögletes marad, mert a kalcium-ionok (Ca2+) sokkal kisebb vízburkukkal csak kevesebb vizet képesek bevinni a zsugorodott sejtplazmába. A plazmolízis folyamata igen gyorsan végbemegy a sóoldatok átszívatásakor.
Kezdetben mindkét sóoldat hatására konkáv plazmolízis alakul ki, a sejtek többségénél sarkosan válik el a plazma a sejtfaltól. Később azonban a kálium-klorid oldatával plazmolizált sejtekben a sejtplazma legömbölyödik, a konvex plazmolízis képét mutatva. A plazmolízishez élő sejthártyára van szükség, ezért ha a nyúzatot két percre tömény etanolba, vagy forró vízbe helyezzük, akkor elveszíti féligáteresztő jellegét és plazmolízis már nem váltható ki.
Fotók: Kriska György
Irodalom
Kriska Gy. (2012) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 203. o. + DVD
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
