A fészekvirágzatúak, fészkesvirágzatúak vagy fészkesek közé nagyon jó alkalmazkodóképességű növények tartoznak, ezért fajaik világszerte elterjedtek.
A fészekvirágzatúak közé tartozó legismertebb haszonnövény a napraforgó. Ennek apró virágai nem egyesével állnak, hanem százával alkotnak egy virágzatot. Az ellaposodott és megvastagodott virágzat tengelyen kívülről befelé nyílnak a virágok. A napraforgó fészkes virágzatának peremén sárga nyelves virágok erednek. Ezek hiányos virágok, mert nem tartalmaznak ivarleveleket. A feladatuk csupán annyi, hogy élénksárga pártájukkal a virágzathoz csalogassák a beporzásban résztvevő rovarokat. A nyelves virágoktól befelé helyezkednek el a csöves virágok. Sztereomikroszkóp alatt jól felismerhetők a csöves virágok pártacsövei és pártacimpái. Ezek veszik körül a virágból kiemelkedő sötét színű portokcsövet, amely a portokok összenövéséből alakult ki. A portokcsőből kétágú bibe nyúlik ki, amelynek ragacsos felületét pollentömeg borítja.
A napraforgó óriásvirágzatával szemben a fészekvirágzatok egészen aprók is lehetnek, amelyek sokadmagukkal alkotnak összetett virágzatokat. A cickafark ismert gyógynövény, amely száraz gyepekben, parlagokban és útszéli gyomtársulásokban virágzik júniustól októberig. A cickafark esetében is jól megfigyelhető a nagyszámú fészek csoportosulása, ami összetett virágzat kialakulását eredményezi. A kicsiny fészekvirágzatok a sátorszerű virágzati váz végein ülnek, ezért ennek az összetett virágzatnak fészkes sátor a neve. Az apró fészekvirágzatok együttesét már messziről észreveszik a beporzásban résztvevő, repülő rovarok. A cickafark fészekvirágzatok szegélyén fehér nyelves virágok láthatók, míg beljebb a sugaras szimmetriájú csöves virágok vannak. A fehér pártájú csöves virágok belsejében jól megfigyelhetők a sárga portokcsövek.
A búzatáblák szegélyében gyakori a kék búzavirág. Az előbbi fészekvirágzatúakhoz hasonlóan ennek a növénynek is nyelves- és csöves virágai vannak a virágzatában. A meddő nyelves virágok világoskékek és nem nyelv, hanem harang alakúak. A virágzat belsejében elhelyezkedő néhány csöves virág lilás színezetű. Ez utóbbiaknál sztereomikroszkóppal megfigyelhetjük a hosszú cimpákban végződő pártákat és a kiemelkedő portokcsöveket.
Az évelő katáng árokpartokon, utak mentén és gyomtársulásokban mindenütt megtalálható. Fészekvirágzatai legtöbbször világoskékek, de ritkán rózsaszínűek és fehérek is lehetnek. Virágzatában csak nyelves virágok vannak, de ezek porzókat és termőt is tartalmaznak. A virágokban a hosszan megnyúlt portokok összeolvadva portokcsövet alkotnak, amelyből kétágú bibe nyúlik ki. A portokcsövek csúcsi részein megfigyelhetjük a fehér pollentömeget. A fészekvirágzat alsó részét fellevél eredetű zöld fészekpikkelyek borítják.
A vörös acsalapunak és a sédkendernek csak csöves virágai vannak a virágzatban.
Fotók: Kriska György
Irodalom
Kriska György, Gánóczy Anita (2013) Természetismeret gyerekeknek: Bogárnézős vizsgálatok – Növényvilág, Flaccus kiadó, 256. o.
https://www.flaccus.hu/bogarnezos-vizsgalatok-21647
Kriska Gy. (2012) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 203. o. + DVD
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
