Biológiatanár

A laposférgek hát-hasi irányban lapított, kétoldali szimmetriájú, szelvényezettlen állatok. Egyes fajaik szabadon élnek, míg mások élősködő életmódot folytatnak. Állandó mozgásirányuk az érzékszervek koncentrálódását eredményezte a test elülső részén, ami a feji és farki vég elkülönüléséhez vezetett. Bőrizomtömlőjük testfalként védi az állatot a külső hatásoktól, de a környezettel folytatott anyagcserében, például a légzési gázok felvételében és leadásában is fontos szerepe van. A bőrizomtömlő külső körkörös és belső hosszanti izomrétegei hozzák létre a laposférgek mozgását. A laposférgek bélcsatornája előbélre és a későbbi középbélnek megfelelő szakaszra osztható. Ez utóbbinak szerkezete az egyes laposféreg csoportokban jelentősen különbözik. Az emésztőrendszernek egyetlen nyílása van a szájnyílás. Keringési és légzőszerveik nincsenek. Oxigén felvételük az egész testfelületen történik. A laposférgek jelentős része hímnős, az egyed hím és női ivarmirigyeket is tartalmaz, amelyek himivarsejteket és petesejteket termelnek. A szabadonélők közvetlen fejlődésűek, nincsen lárva alakjuk, míg az élősködők fejlődése közvetett, köztigazdával történik. A szabadon élő laposférgek közül a planáriák akár 2-3 centiméteresek is lehetnek, ezért jól vizsgálhatók bogárnézővel. Álló- és áramló vizekben is gyakoriak, ahol a vízi növényzeten és a mederben heverő kövek alsó felszínén találhatunk rájuk. Az állatok teste lágy, sérülékeny, ezért ecsettel érdemes leválasztanunk őket az aljzatról. Ragacsos testváladékuk miatt célszerű külön szállítanunk a begyűjtött példányokat.

Fotó: Kriska György

Irodalom

Kriska Gy. (2022) Édesvízi gerinctelenek Közép-Európában. Flaccus Kiadó, 560 o.

http://bszm.elte.hu/vizi-gerinctelenek/index.html