Az eperfa Közép-Ázsiából származó fa, amely egész Európában elterjedt. Régebben szinte minden parasztháznál megtalálható volt a Dunántúlon.
A szederfának is nevezett növényt, de ma már kevésbé ültetik, mert gyümölcse, amely valójában áltermés, korán lehullik és nem is különösebben ízletes.…
Az ágascsápú rákok gyakori képviselője a nagy vízibolha, amelynek egyedeit tavacskák vízéből gyűjthetjük be sűrűszövésű hálóval, de a díszhalárusok is többnyire ezt a fajt árusítják élő haleleségként. A legfeljebb 4 mm-es rákocska teste oldalról összenyomott.
A lefelé irányuló fej elülső része…
A levelek felületén többnyire egyrétegű bőrszövet (epidermisz) található. A bőrszövet alapsejtjei szorosan záródnak, külső sejtfaluk vastag, jellegzetes mintázatú kutikula és viaszréteg borítja. A bőrszövet felületének fénymikroszkópos vizsgálatára kiválóan alkalmas a levonatkészítés. Ennek során…
A kivi Kínában őshonos növény, amelynek eredeti neve kínai egres volt. A 20. század elején meghonosították Új-Zélandon, ahol először dinnyécskének nevezték, de mivel a dinnyére az Amerikai Egyesült Államok importvámot vetett ki, ezért a vámteher elkerülése végett a termelők Új-Zéland nemzeti…
A paradicsomot kívülről a hártyás bőrszövet borítja, amely alatt a húsos termésfal látható. Ennek különösen a külső része tartalmaz sok piros színanyagot (likopin). Középen látható a magtanya, amelyhez köldökzsinórral kapcsolódnak a magvak.
A paradicsom magjainak elnyálkásodó maghéja adja a…
A kanadai átokhínár közkedvelt akváriumi dísznövény, de természetes vizekben is gyakori. Levelének túlnyomó részét csak az alsó és a felső bőrszövet adja. Ezek sejtjeiben sok zöldszíntest figyelhető meg, amelyek a sejtplazma körkörös áramlása miatt állandó mozgást végeznek a sejtekben.
Fotók:…
