A csigapióca álló és lassúfolyású vizek lakója. A porcosan kemény tapintású állatra többnyire a vízben heverő kövekre tapadva találunk rá. Csak hátulsó szívókorongja fejlett. Lapított, áttetsző testében táplálkozás után jól kirajzolódnak az elfogyasztott táplálék raktározását végző gyomorbélágak.
Etetési vizsgálathoz vízzel töltött bogárnézőbe helyezzük a piócát, és néhány kisebb héjfedő nélküli pl. tányér-, vagy mocsári csigát. Ha éhes a pióca, akkor miután felfedezte a csigát, behatol annak házába és csőszerű, kiölthető garatjával apró darabokat tép ki a csiga testéből. Táplálkozáskor az egész csigát bekebelezi. Az áttetsző falú csigaházon keresztül jól megfigyelhető a kiöltött garat tekergőzése és az is, amint a garat a pióca testébe továbbítja a lenyelt falatokat.
Fotók: Kriska György
Irodalom
Kriska Gy. (2022) Édesvízi gerinctelenek Közép-Európában. Flaccus Kiadó, 560 o.
http://bszm.elte.hu/vizi-gerinctelenek/index.html
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
