Az egyik leggyakoribb csigafaj hazánkban a pannoncsiga. A 17-27 mm széles csigaház kúposan gömbölyded. A héj alapszíne sárgásfehér, rajta barnás, feketés csíkok futnak. Felszíne finoman bordázott. A melegkedvelő csiga száraz bozótosokban, gyepekben, útszéleken gyakori.
A lapos kórócsiga száraz réteken, gyomtársulásokban, töltéseken, útszéleken gyakori. Nyáron az átforrósodott talajról kórókra, fűszálakra kerítésekre másznak fel, ahol a kiszáradást megelőzendő, nyálkahártyával zárják le a csigaház bejáratát. Elhalt növényi részekkel táplálkoznak.
Az orsócsigák háza többnyire balra csavarodó. A megnyúlt karcsú háznak számos kanyarulata van. Talaj közelben, az avarban gyakoriak.
Az Európában őshonos márványozott csiga a Duna ártéri erdeiben gyakori a talajszinten és az gyepszintben. A gömbölyded ház tekercs része kiemelkedik, így a ház majdnem olyan magas, mint amilyen széles. A rovátkázott felszínű héjnak 5–6 kidomborodó kanyarulata van. Az alap barna színt, sárgás foltok díszítik. Esetenként barna sáv fut végig a kanyarulatok közepén. A szájadék majdnem kerek, a kifejlett példányoknál a szájadék pereme kihajló és fehér. Köldöknyílása félig zárt.
Fotó: Kriska György
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
