Szőlő (Fotó: Kriska György)
A szőlő ősidők óta termesztett fontos mezőgazdasági növény, mely a mediterrán ligeti szőlőtől (Vitis silvestris) származik. Az ágkacsokkal kapaszkodó cserje egészen fiatal hajtásából könnyen készíthetünk vékony keresztmetszetet, amit toluidinkékkel megfestve vizsgálunk fénymikroszkóp alatt.
A fiatal szőlővessző bordázottságának megfelelően a szár keresztmetszete is hullámos körvonalú, tehát kiemelkedő (borda) és bemélyedő (barázda) részletek váltogatják egymást. Az egysejtrétegű epidermisz alatt a bordák irányában összenyomott; sarkos kollenchima, a barázdák irányában zöldszíntesteket tartalmazó fotoszintetizáló parenchima (klorenchima), alattuk pedig néhánysoros parenchyma helyezkedik el.
Az említett szövettájakon belül a szállítószövetrendszerhez tartozó, vastagabb falú sejtekből alakult szklerenchima-kötegeket (ún. háncskoronát) figyelhetünk meg egy körben rendeződve. E kötegek elemei a nagyon fiatal szárban még a kész táplálóanyagok szállításában vettek részt, de később felhagyva e működéssel, részben vastagfalú szilárdító elemekké, rostokká alakultak.
A szőlő elsőéves érett vesszőin a periderma képződése különleges módon nem az epidermiszben vagy az epidermisz alatti rétegben, hanem mélyebben fekvő szövetben indul meg. Az egyéves vesszőben a háncskorona befelé eső része osztódóképessé válik és oldalról bélsugáreredetű osztódó sejtekkel kiegészülve, összefüggő peridermaképző szövetté, parakambiummá zárul. A szőlő hajtástengelyében tehát a parakambium a szállítószövetrendszer külső részén alakul ki és kifelé paraszövetet produkál. A szklerenchimakötegek tája alatt a néhány sejtrétegű parát, az egysejtsoros parakambiumot, majd ezen belül a szállítószövetrendszer élő háncselemeit, osztódó szövetét (kambiumát), tágüregű elemeket tartalmazó farészét és a bélsugárrészleteket láthatjuk.
A szőlő peridermáján kívül elhelyezkedő és a központi szövetek közötti anyagforgalom megszűnik, így az élettelen paraszövet zónáján kívül elhelyezkedő szövetek fokozatosan, rendszerint hosszanti szalagok formájában leválnak.
A szállítószövetrendszer nyalábos szerkezetű. Kialakul ugyan a zárt kambiumgyűrű, de ennek nyalábközti részei parenchima sejteket képeznek, melyek a nyalábközti bélsugarak kialakításában vesznek részt. A nyalábos szerkezet biztosítja a szár megfelelő hajlékonyságát.
Fiatal szőlőszár keresztmetszet részletek. Fénymikroszkópos képek (Fotó: Kriska György)
Fiatal szőlőszár keresztmetszet részletek toluidinkékkel megfestve. Fénymikroszkópos képek (Fotó: Kriska György)
Gyakorló feladatok
Irodalom
Bóka K., Jakucs E., Kristóf Z., Vági P. (2005) Növényszervezettani gyakorlatok I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 201. o.
Kriska Gy. (2011) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek I. Nemzeti Tankönyvkiadó, 160. o. + DVD
Sárkány S., Szalai I. (1966) Növénytani praktikum I. Nővényszervezettani gyakorlatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 708. o.
Tuba Z., Szerdahelyi T., Engloner A., Nagy J. (2007) Botanika I. Sejttan, szövettan, alaktan. Nemzeti Tankönyvkiadó, 378. o.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
