Dúsnövényzetű tavakban, holtágakban, mocsarakban él a vérszívó orvosi pióca. Színe igen változatos, néha díszes mintázatú. A sárgászöld hasoldal fekete foltokkal tarkított. Ennek szélein fekete sáv van, amely a háti rész sárga szegélyével érintkezik.
A zöldesbarna hátoldalon rozsdabarna sávok…
A csigapióca álló és lassúfolyású vizek lakója. A porcosan kemény tapintású állatra többnyire a vízben heverő kövekre tapadva találunk rá. Csak hátulsó szívókorongja fejlett. Lapított, áttetsző testében táplálkozás után jól kirajzolódnak az elfogyasztott táplálék raktározását végző…
A halpióca-félék (Piscicolidae) családjába megnyúlt testű halélősködők tartoznak. Gyakori fajuk a 6 cm-es testhosszúságot is elérő közönséges halpióca (Piscicola geometra), amelynek a feji részén és a testvégén is egy-egy jól fejlett szívókorong van. Ha fürdés közben átgázolunk egy balatoni…
A gyászplanária és a fekete planária is gyakori a tejfehér rokon élőhelyén. A gyászplanáriának két szeme van, míg a fekete planária igen apró szemei a test elülső felén sorakoznak kétoldalt.
Fotók: Kriska György
Irodalom
Kriska Gy. (2022) Édesvízi gerinctelenek Közép-Európában. Flaccus Kiadó,…
Állóvizekben és lassúfolyású síkvidéki patakokban gyakori a tejfehér planária. Áttetsző testfalán át jól felismerhetők az emésztőrendszer részei a garattasak és az elágazó béledényrendszer. A garattasakban található a hosszan kinyújtható csőszerű garat, amellyel felveszi a táplálékot.
A garat az…
