A halpióca-félék (Piscicolidae) családjába megnyúlt testű halélősködők tartoznak. Gyakori fajuk a 6 cm-es testhosszúságot is elérő közönséges halpióca (Piscicola geometra), amelynek a feji részén és a testvégén is egy-egy jól fejlett szívókorong van. Ha fürdés közben átgázolunk egy balatoni hínármezőn, akkor jó eséllyel ránk kerül egy-két példánya. Szívásától azonban nem kel tartanunk. Nyugalmi helyzetben az állat testvégi tapadókorongjával vízinövényekhez rögzíti magát, és kinyújtott testtel köröző mozgást végez. Amint egy hal testéhez ér elengedi az aljzatot és rátapad a zsákmányra. Közép-Európában nemrégiben sikerült kimutatni az Italobdella ciosi halpióca fajt a Dunában és a Tiszában. A karcsú, hengeres testű halpiócák kígyózó mozgással úsznak.
Fotók: Kriska György
Irodalom
Kriska Gy. (2022) Édesvízi gerinctelenek Közép-Európában. Flaccus Kiadó, 560 o.
http://bszm.elte.hu/vizi-gerinctelenek/index.html
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
