Biológiatanár

1. ábra: Illatos ibolya (Fotó: Kriska György)

Az illatos ibolya Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is elterjedt évelő növény. A lomberdőkben őshonos faj városi környezetben parkokban, kertekben is gyakori. Gyöktörzséből a virágzást követően messzire kúszó indák képződnek, melyeken újabb növények fejlődnek. Levelei a növény tövéből erednek, szíves vállúak, kerekdedek, fogazottak.

2. A levélfonákról készült körömlakk levonat kisnagyítású fénymikroszkópos képe (Fotó: Kriska György)

3. Levélerek és környezetük lenyomatának erősebb nagyítású képe (Fotó: Kriska György)

A levélfonákról készített körömlakk levonatokon jól megfigyelhetők a levélerek az epidermiszsejtek és a gázcserenyílások. A levélereken a háncsrész és farész elemeket körülvevő parenchimasejtek kötegszerű lenyomatai figyelhetők meg.

4. Levélfonák levonatának erős nagyítású képe (Fotó: Kriska György)

A levéltépéssel készített epidermisz nyúzaton fénymikroszkóppal jól megfigyelhetjük a gázcserenyílásokat és a szorosan záródó hullámosfalú epidermiszsejteket, belsejükben a sejtmag körül elhelyezkedő apró színtelen proteinoplasztiszokkal.

5. ábra: Kisnagyítású fénymikroszkópos kép az ibolya levélfonáki epidermiszéről (Fotó: Kriska György)

6. ábra: Erősebb nagyítású fénymikroszkópos képek az ibolya levélfonáki epidermiszéről (Fotó: Kriska György)

A proteinoplasztiszok a színtelen szííntestek, a leukoplasztiszok közé tartoznak. Fehérjét szintetizáló és raktározó sejtszervecskék. Általában gömb, orsó, vagy pálcika alakú, kettős membránnal határolt sejtorganellumok. Belső membránjaik zöldszíntestektől és a mitokondriumoktól eltérően tagolatlanok, viszont ők is tartalmaznak prokarióta jellegű DNS-t és riboszómákat. Fiatal állapotban még amöboid mozgásra képesek. Többnyire fénytől elzárt sejtekben, raktározó szervekben és epidermiszben fordulnak elő.

7. ábra: Az epidermiszsejtek sejtmagjai körül elhelyezkedő színtelen színtestek (Fotó: Kriska György)

 Az ibolya sarkantyús virága rövid tőkocsányon fejlődik. Illatos, fehér, vagy lila virágai tavasz közepéig nyílnak és ősszel utóvirágzása is lehet. Pelyhes szőrzettel borított toktermése van.

Az ibolyavirág fehér színét a levegővel telt sejtközötti járatok teljes fényvisszaverése okozza. A kékes lila színt az epidermisz sejtek sejtnedvében felhalmozódó sav-bázis indikátor tulajdonsággal rendelkező antociánok adják. Ezek olyan vízoldékony színes vegyületek, amelyek indikátor tulajdonsággal rendelkeznek. Színük a közeg kémhatásától függően változik. Erősen lúgos kémhatástól haladva az erősen savas kémhatásig sárga, zöld, kék, lila és piros színűvé válhatnak.

8. ábra: Különböző kémhatású oldatok hatására megváltozott színű ibolyavirágok (Fotó: Kriska György)

A kereskedelmi forgalomban is árusított ammónium-hidroxid oldatba (szalmiákszesz) és sósavba áztatott ibolyavirágokkal sokszínű „ibolyacsokrot” hozhatunk létre. A szalmiákszeszbe áztatott lilás virág már 5-10 másodperc után kékes-zöldesre színeződik, majd 10-15 perc elteltével teljesen sárgává válik.

9. ábra: szalmiákszesz hatására az ibolya színe gyorsan megváltozik (Fotó: Kriska György)

Sósav hatására 4-5 perc elteltével jelennek meg a szirmokon az első piros foltocskák.

10. ábra: Sósav hatására csak 10-15 perc elteltével jelennek meg az apró piros foltok a virágon (Fotó: Kriska György)

Irodalom

Kriska Gy. (2012) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 203. o. + DVD

TUDÁSELLENŐRZŐ FELADATOK