Szőlő (Fotó: Kriska György)
A szőlő ősidők óta termesztett fontos mezőgazdasági növény, mely a mediterrán ligeti szőlőtől (Vitis silvestris) származik. Az ágkacsokkal kapaszkodó cserje egészen fiatal hajtásából könnyen készíthetünk vékony keresztmetszetet, amit toluidinkékkel megfestve vizsgálunk…
Erdei iszalag (Fotó: Kriska György)
Az erdei iszalag ligetekben, erdőkben, kertekben gyakori, felkúszó, lián-szerű növény. Felső szártagján hat jól kiemelkedő bordát és hat barázdát találunk. Legkívül találjuk az epidermiszt, amely lemezes kollenchimasejtekhez kapcsolódik. A lilásszínű kollenchima…
A háznélküli csigák héja elcsökevényesedett. A szintén redukálódott köpeny a fej mögött köpenypajzsot formál, rajta a légzőnyílás jobb oldalt helyezkedik el. A ház maradványa egy kisebb mészlemez formájában fennmaradhat a köpenypajzs alatt.
A csupaszcsigák farki vége nem kihegyesedő. A…
Az egyik leggyakoribb csigafaj hazánkban a pannoncsiga. A 17-27 mm széles csigaház kúposan gömbölyded. A héj alapszíne sárgásfehér, rajta barnás, feketés csíkok futnak. Felszíne finoman bordázott. A melegkedvelő csiga száraz bozótosokban, gyepekben, útszéleken gyakori.
A lapos kórócsiga száraz…
A tejfehér kórócsiga háza lapított és kúpos. A héj színe tejszerűen kékesfehér vagy barnásfehér. A ház utolsó kanyarulata erőteljesen kitágul. Szájadéka félhold alakú. A ház köldökrése szűk. Réteken, bozótosokban gyakori, de az emberi környezetben, kertekben, parkokban, útszéleken is megjelenik.…
A nagy kristálycsiga Magyarországon idegenhonos faj. Hazánkba a XX. században került a Kaukázus térségéből. Avarban gyakran megtalálható. A tejfehér kórócsiga Közép- és Nyugat Európában elterjedt. Réteken, napos, száraz bozótosokban, kertekben, parkokban, útszéleken is előfordul. Friss és fonnyadó…
Éti csigát tavasztól őszig eső után könnyen gyűjthetünk. Késő ősszel, amikor a hőmérséklet már alacsonyabb, az állatok nyugalomba vonulnak, s vastagabb avarral borított helyen visszahúzódnak házukba: ennek bejáratát a köpenyszegély mirigyei által termelt, fehérjékben gazdag, megszilárduló váladékból…
Az édesvízi piócák nagy része a garatos nadályok közé tartozik. Nekik nincsenek fogazott álkapcsaik és kiölthető szúró ormánnyal sem rendelkeznek. Ragadozók, a zsákmányukat egészben nyelik le. Az araszoló, féregszerű mozgás mellett kígyózó úszásra is képesek.
Álló- és áramló vizekben egyaránt…
Iszapos medrű patakokban él a legnagyobb testű ragadozó nadály, a 10-15 cm-es lópióca. Hasoldala ennek is lehet hasonló, mint az orvosi piócáé, sőt sárga szegéllyel is rendelkezhet, de a hátoldala mindig egyszínű barnás. Állkapcsai elcsökevényesedtek, ragadozó életmódot folytat. Rovarlárvákból,…
Dúsnövényzetű tavakban, holtágakban, mocsarakban él a vérszívó orvosi pióca. Színe igen változatos, néha díszes mintázatú. A sárgászöld hasoldal fekete foltokkal tarkított. Ennek szélein fekete sáv van, amely a háti rész sárga szegélyével érintkezik.
A zöldesbarna hátoldalon rozsdabarna sávok…
