Szőlő (Fotó: Kriska György)
A szőlő ősidők óta termesztett fontos mezőgazdasági növény, mely a mediterrán ligeti szőlőtől ( Vitis silvestris ) származik. Az ágkacsokkal kapaszkodó cserje egészen fiatal hajtásából könnyen készíthetünk vékony keresztmetszetet, amit toluidinkékkel megfestve vizsgálunk fénymikroszkóp alatt.
A fiatal szőlővessző bordázottságának megfelelően a szár keresztmetszete is hullámos körvonalú, tehát kiemelkedő ...
Erdei iszalag (Fotó: Kriska György)
Az erdei iszalag ligetekben, erdőkben, kertekben gyakori, felkúszó, lián-szerű növény. Felső szártagján hat jól kiemelkedő bordát és hat barázdát találunk. Legkívül találjuk az epidermiszt, amely lemezes kollenchimasejtekhez kapcsolódik. A lilásszínű kollenchima alatt világoskék szklerenchima réteg következik, mely a szár keresztmetszetén összefüggő palástot alkot, bár nem egyenlő vastagságban. Legbelül a ...
A háznélküli csigák héja elcsökevényesedett. A szintén redukálódott köpeny a fej mögött köpenypajzsot formál, rajta a légzőnyílás jobb oldalt helyezkedik el. A ház maradványa egy kisebb mészlemez formájában fennmaradhat a köpenypajzs alatt.
A csupaszcsigák farki vége nem kihegyesedő. A köpenypajzson a légzőnyílás jobb oldalt, a középvonalától a fejhez közelebb helyezkedik el. A héj többnyire csak a meszes szemcsék formájában marad meg a ...
Az egyik leggyakoribb csigafaj hazánkban a pannoncsiga . A 17-27 mm széles csigaház kúposan gömbölyded. A héj alapszíne sárgásfehér, rajta barnás, feketés csíkok futnak. Felszíne finoman bordázott. A melegkedvelő csiga száraz bozótosokban, gyepekben, útszéleken gyakori.
A lapos kórócsiga száraz réteken, gyomtársulásokban, töltéseken, útszéleken gyakori. Nyáron az átforrósodott talajról kórókra, fűszálakra kerítésekre másznak fel, ahol a ...
A tejfehér kórócsiga háza lapított és kúpos. A héj színe tejszerűen kékesfehér vagy barnásfehér. A ház utolsó kanyarulata erőteljesen kitágul. Szájadéka félhold alakú. A ház köldökrése szűk. Réteken, bozótosokban gyakori, de az emberi környezetben, kertekben, parkokban, útszéleken is megjelenik. Friss és fonnyadó növényi részekkel táplálkozik. A kora őszi peterakás után nem sokkal a csiga elpusztul. A lerakott 15-20 petéből néhány hét múlva ...
A nagy kristálycsiga Magyarországon idegenhonos faj. Hazánkba a XX. században került a Kaukázus térségéből. Avarban gyakran megtalálható. A tejfehér kórócsiga Közép- és Nyugat Európában elterjedt. Réteken, napos, száraz bozótosokban, kertekben, parkokban, útszéleken is előfordul. Friss és fonnyadó növényi részekkel táplálkozik. Legfeljebb két évig él.
Fotók. Kriska György
Irodalom
Kriska Gy., Lőw P. (2012) Biológia érettségire ...
Éti csigát tavasztól őszig eső után könnyen gyűjthetünk. Késő ősszel, amikor a hőmérséklet már alacsonyabb, az állatok nyugalomba vonulnak, s vastagabb avarral borított helyen visszahúzódnak házukba: ennek bejáratát a köpenyszegély mirigyei által termelt, fehérjékben gazdag, megszilárduló váladékból álló „ajtócskával” zárják le. Ha azonban melegebb környezetbe kerülnek, ezt lebonthatják, s ismét kibújhatnak a házukból.
Bogárnézőbe ...
Az édesvízi piócák nagy része a garatos nadályok közé tartozik. Nekik nincsenek fogazott álkapcsaik és kiölthető szúró ormánnyal sem rendelkeznek. Ragadozók, a zsákmányukat egészben nyelik le. Az araszoló, féregszerű mozgás mellett kígyózó úszásra is képesek.
Álló- és áramló vizekben egyaránt megélnek. Élőhelyükön a medertárgyak felszínén gyakran megtalálhatók lapított tojáscsomóik, amelyekben sokszor a már kikelt kis piócák is ...
Iszapos medrű patakokban él a legnagyobb testű ragadozó nadály, a 10-15 cm-es lópióca . Hasoldala ennek is lehet hasonló, mint az orvosi piócáé, sőt sárga szegéllyel is rendelkezhet, de a hátoldala mindig egyszínű barnás. Állkapcsai elcsökevényesedtek, ragadozó életmódot folytat. Rovarlárvákból, férgekből álló zsákmányát, egészben nyeli le. Legtöbbször iszapos medrű árkokban, tavacskákban találunk rájuk, a növényzet sűrűjében, vagy az aljzat ...
Dúsnövényzetű tavakban, holtágakban, mocsarakban él a vérszívó orvosi pióca . Színe igen változatos, néha díszes mintázatú. A sárgászöld hasoldal fekete foltokkal tarkított. Ennek szélein fekete sáv van, amely a háti rész sárga szegélyével érintkezik.
A zöldesbarna hátoldalon rozsdabarna sávok futnak, melyeket fekete foltok szakítanak meg. Ez eredményezi az állat márványozott mintázatát. Szájüregében félhold alakú, fogazott állkapcsok vannak, ...
