A csigapióca álló és lassúfolyású vizek lakója. A porcosan kemény tapintású állatra többnyire a vízben heverő kövekre tapadva találunk rá. Csak hátulsó szívókorongja fejlett. Lapított, áttetsző testében táplálkozás után jól kirajzolódnak az elfogyasztott táplálék raktározását végző gyomorbélágak.
Etetési vizsgálathoz vízzel töltött bogárnézőbe helyezzük a piócát, és néhány kisebb héjfedő nélküli pl. tányér-, vagy mocsári ...
A halpióca-félék (Piscicolidae) családjába megnyúlt testű halélősködők tartoznak. Gyakori fajuk a 6 cm-es testhosszúságot is elérő közönséges halpióca ( Piscicola geometra ) , amelynek a feji részén és a testvégén is egy-egy jól fejlett szívókorong van. Ha fürdés közben átgázolunk egy balatoni hínármezőn, akkor jó eséllyel ránk kerül egy-két példánya. Szívásától azonban nem kel tartanunk. Nyugalmi helyzetben az állat testvégi tapadókorongjával ...
A gyászplanária és a fekete planária is gyakori a tejfehér rokon élőhelyén. A gyászplanáriának két szeme van, míg a fekete planária igen apró szemei a test elülső felén sorakoznak kétoldalt.
Fotók: Kriska György
Irodalom
Kriska Gy. (2022) Édesvízi gerinctelenek Közép-Európában. Flaccus Kiadó, 560 o.
http://bszm.elte.hu/vizi-gerinctelenek/index.html
Állóvizekben és lassúfolyású síkvidéki patakokban gyakori a tejfehér planária . Áttetsző testfalán át jól felismerhetők az emésztőrendszer részei a garattasak és az elágazó béledényrendszer. A garattasakban található a hosszan kinyújtható csőszerű garat, amellyel felveszi a táplálékot.
A garat az elágazódó és vakon végződő béledényrendszerben folytatódik, amely sejtekig szállítja a tápanyagokat.
A táplálkozás megfigyeléséhez helyezz ...
Középhegységi kőgörgeteges patakokban gyakori a füles planária . A feji részen két a fény irányát érzékelő szeme és két fülszerű áramlásérzékelő szerve figyelhető meg. Ha fecskendőből gyenge vízsugarat irányítunk a feje felé, akkor a vízáram felé fordul és úgy siklik tovább. A begyűjtött példányok között nem ritkák a 3, vagy 4 szemű egyedek. A kövek felszínén gyakran megtalálhatjuk milliméteres petecsomóikat is. A vékony szállal az aljzathoz ...
A laposférgek hát-hasi irányban lapított, kétoldali szimmetriájú, szelvényezettlen állatok. Egyes fajaik szabadon élnek, míg mások élősködő életmódot folytatnak. Állandó mozgásirányuk az érzékszervek koncentrálódását eredményezte a test elülső részén, ami a feji és farki vég elkülönüléséhez vezetett. Bőrizomtömlőjük testfalként védi az állatot a külső hatásoktól, de a környezettel folytatott anyagcserében, például a légzési gázok ...
A fészekvirágzatúak, fészkesvirágzatúak vagy fészkesek közé nagyon jó alkalmazkodóképességű növények tartoznak, ezért fajaik világszerte elterjedtek.
A fészekvirágzatúak közé tartozó legismertebb haszonnövény a napraforgó . Ennek apró virágai nem egyesével állnak, hanem százával alkotnak egy virágzatot. Az ellaposodott és megvastagodott virágzat tengelyen kívülről befelé nyílnak a virágok. A napraforgó fészkes virágzatának peremén sárga ...
A pillangósvirágúaknak elágazó főgyökérzete van, a vastagabb főgyökérből többszörösen elágazódó és egyre vékonyabb oldalgyökerek erednek. A gyökér jellegzetes módosulatai a gyökérgümők, amelyekben nitrogénkötő baktériumok élnek. A nitrogénkötő baktériumok képesek megkötni a levegő nitrogéntartalmát, amiből a gazdanövénynek is juttatnak. A baktériumok tevékenysége jó hatással van egyrészt a pillangós növény fejlődésére, másrészt a talaj ...
A pázsitfűfélék virágai legtöbbször hímnősek. A több virágból álló füzérkék összetett virágzatot, kalászt képeznek. A termő nagyfelületű tollas bibéje köti meg a széllel terjedő pollent. A porzókörön kívül a lepelserte helyezkedik el, amely a toklász szétfeszítésével teszi lehetővé, hogy a porzók és a bibe kinyúljanak a virágból. A toklász két pikkelylevélből áll, a lepelserte alatti belső toklászból, és az alatta elhelyezkedő külső ...
Kertekben is sokfelé ültetik és az ártéri erdőkben tömeges salátaboglárkát. A kora tavasszal virító növény virágában 5 csészelevelet és 5 sziromlevelet láthatunk egymással váltakozó helyzetben. A porzók és a különálló, 1-1 termőlevélből kialakult termők spirálisan helyezkednek el. A termők magházaiból tüszőtermések fejlődnek, amelyek együttesét tüszőcsokornak nevezzük. Szántföldeken, száraz gyomtársulásokban gyakori boglárkaféle a kandilla. ...
