A tyúkhúr a tápanyagokban gazdag talajok gyakori és tömeges megjelenésű gyomnövénye. Ez a szegfűféle kora tavasztól késő őszig virágzik, ezért a vizsgálatainkhoz könnyen be tudjuk szerezni virágos példányait. A tyúkhúr virága sugarasan szimmetrikus, felépítésére az ötös szám jellemző. Az 5 csészelevéltől beljebb, ezekkel váltakozó helyzetben 5 fehér sziromlevél helyezkedik el, amelyek közepe kicsípett, ezért először úgy látszik, mintha a ...
Nedves rétek, nádszegélyek, patakpartok és lápok gyakori évelő növénye a réti füzény. Bíborszínű virágokat hordozó füzérei két méterre is felemelkedhetnek.
A virágok többedmagukkal nyílnak fellevelek (murvalevelek) tövében. A csészelevelek bordázott felszínű csészévé forrtak össze, amely hosszabb és rövidebb cimpákat visel. A kihegyesedő 6-12 mm-es sziromlevelek bíborszínűek. A porzók két körben állnak hatosával. A termő magháza felső ...
A kukoricaszem kialakításában a magkezdemény mellett a termésfal is részt vesz, ezért ez valójában nem mag, hanem szemtermés. A kukoricaszem raktározott tápanyagai nem a sziklevélben, hanem a mag táplálószövetében vannak.
A sziklevél egy pajzsszerű képződmény, amely a csírát választja el a kukorica sárga táplálószövetétől. A sziklevél egyrészt védi a csírát, amiből az új növény fog kialakulni, másrészt a táplálószövet tápanyagait ...
A bab magot maghéj borítja, a belsejében pedig az embrió található, amely a két sziklevélből és a közöttük rejtőző csírából áll. A csíra két fő része a rügyecske, amelyből a hajtás (leveles szár) és a gyököcske, amelyből a gyökér lesz.
A két nagy sziklevélben tápanyagok vannak, amelyek a növekedő csírát táplálják. A csírázás első lépéseként a babszemek vizet felvéve megduzzadnak, a maghéjuk megreped és a fejlődő gyökér kilép a ...
Az eperfa Közép-Ázsiából származó fa, amely egész Európában elterjedt. Régebben szinte minden parasztháznál megtalálható volt a Dunántúlon.
A szederfának is nevezett növényt, de ma már kevésbé ültetik, mert gyümölcse, amely valójában áltermés, korán lehullik és nem is különösebben ízletes. Hazánkban két faja a fehér és fekete eperfa él. A fehér eperfa fiatal leveleit régebben nagy mennyiségben gyűjtötték, mert ezzel etették a hernyóselyem ...
Az ágascsápú rákok gyakori képviselője a nagy vízibolha, amelynek egyedeit tavacskák vízéből gyűjthetjük be sűrűszövésű hálóval, de a díszhalárusok is többnyire ezt a fajt árusítják élő haleleségként. A legfeljebb 4 mm-es rákocska teste oldalról összenyomott.
A lefelé irányuló fej elülső része megnyúlt ormányt képez. Egyetlen nagyméretű, minden irányban mozgatható összetett szemük és egy apró pontszemük (naupliusz szem) van. Első ...
A levelek felületén többnyire egyrétegű bőrszövet (epidermisz) található. A bőrszövet alapsejtjei szorosan záródnak, külső sejtfaluk vastag, jellegzetes mintázatú kutikula és viaszréteg borítja. A bőrszövet felületének fénymikroszkópos vizsgálatára kiválóan alkalmas a levonatkészítés. Ennek során színtelen körömlakkot kenünk vékony rétegben a levélfelszínre, majd 1-2 perc elteltével, amikor a lakk már megszáradt, tűvel óvatosan felemeljük, ...
A kivi Kínában őshonos növény, amelynek eredeti neve kínai egres volt. A 20. század elején meghonosították Új-Zélandon, ahol először dinnyécskének nevezték, de mivel a dinnyére az Amerikai Egyesült Államok importvámot vetett ki, ezért a vámteher elkerülése végett a termelők Új-Zéland nemzeti madarának nevét adták a gyümölcsnek. A kivi metszet áteső fényű, kis nagyítású sztereomikroszkópos vizsgálatánál jól megfigyelhető a húsos termés ...
A paradicsomot kívülről a hártyás bőrszövet borítja, amely alatt a húsos termésfal látható. Ennek különösen a külső része tartalmaz sok piros színanyagot (likopin). Középen látható a magtanya, amelyhez köldökzsinórral kapcsolódnak a magvak.
A paradicsom magjainak elnyálkásodó maghéja adja a termésfal alatt elhelyezkedő magas víztartalmú kocsonyás réteget. Ez gyakran teljesen kitölti a termésfal belső felszíne és a magtanya közötti teret.
A ...
A kanadai átokhínár közkedvelt akváriumi dísznövény, de természetes vizekben is gyakori. Levelének túlnyomó részét csak az alsó és a felső bőrszövet adja. Ezek sejtjeiben sok zöldszíntest figyelhető meg, amelyek a sejtplazma körkörös áramlása miatt állandó mozgást végeznek a sejtekben.
Fotók: Kriska György
Irodalom
Kriska Gy. (2012) Biológia érettségire felkészítő. Fotoszintetizáló szervezetek II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 203. o. + DVD
