Készítsünk keresztmetszetet a mezei zsurló szárából és toluidinkékkel történő megfestés után vizsgáljuk meg fénymikroszkópban!
Zsurló szárkeresztmetszet fénymikroszkópos képei (Fotó: Kriska György)
Az erősen bordás szár kiemelkedő bordáiban az epidermisz alatt szklerenchimakötegek merevítik a szárat. Ezek alatt zöldszíntesteket tartalmazó fotoszintetizáló parenchima következik, benne a barázdák irányában kialakult nagy levegőjáratok ...
A gyöngyvirág rizómájának részlete (Fotó: Kriska György)
A növény hosszú szártagú rhizomájából a szártag közepe táján készítsünk vékony keresztmetszet-részleteket és fessük meg toluidinkékkel.
A gyöngyvirág rizómájának külső rétegei, az egy sejtrétegű bőrszövet és az alatta elhelyezkedő
kéregparenchima és a kéreg a központi henger részletével (Fotó: Kriska György)
Edénynyaláb a központi henger bélszövetében és egy ...
A szobai ciklámen elő-ázsiai eredetű, kedvelt cserepes dísznövény. Föld alatti szerve szárgumó, ebből erednek hosszú nyelű szíves, kerekded, csipkés szélű, tenyeres erezetű levelei.
Ciklámen
A levelek felső oldala (színe) zöld, alsó oldala (fonákja) pedig lila. Ezek epidermiszei eltérő szerkezetűek, ezért mind a két oldalról készítsünk nyúzatot, vagy körömlakk levonatot.
A felső epidermiszről készült levonatok fénymikroszkópos ...
Nedves réteken, legelőkön az utak szélein az egész országban gyakori a réti boglárka. Az aranysárga virágú növény 30-100 cm magas, májustól egész novemberig virágzik. Mérgező volta miatt a legelésző állatok elkerülik. Kiszárítva elveszti méreganyagtartalmát.
Réti boglárka
A szártag középső részéből készítsünk vékony keresztmetszetet és toluidinkékkel megfestve vizsgáljuk meg fénymikroszkópban!
Réti boglárka szárkeresztmetszet ...
A farkasalma közel félméteresre, vagy akár méteresre megnövő évelő lágyszárú. Virága beporzásához apró legyeket ejt csapdába. Az ártereken, cserjésekben, szegélynövényzetben gyakori növény májustól szeptemberig virágzik. A kétszikűek egyik másodlagos szárvastagodás típusa a farkasalma, vagy lián típusú szárvastagodás.
Farkasalma (Fotó: Kriska György)
Farkasalma szárkeresztmetszet részletek toluidinkékkel megfestve. ...
Farkasalma másodlagos szövetekkel gyarapodó gyökerének igen különleges a keresztmetszeti képe. Ahhoz, hogy megértsük miként alakult ki ez a jellegzetes szerkezet tisztában kell lennünk a gyökér másodlagos vastagodásának általános menetével. Ezt leginkább a bab és a borsó példáján érthetjük meg. A gyökér másodlagos vastagodása a farkasalma esetében is hasonló módon játszódik le, ám a gyökérkambium eltérő működése jelentős szerkezeti változást ...
A pillangósvirágúak családjába tartozó borsó az emberiség egyik legrégibb tápláléknövénye. Hüvelytermésben fejlődő magja fontos növényi fehérjeforrás. Időszámításunk előtt 4–5000 évvel már termesztették Közép-Ázsiában.
Fejlődő borsónövény (Fotó: Kriska György)
Gyökere mélyre hatoló, oldalgyökerein gyökérgümőket figyelhetünk meg, melyekben nitrogéngyűjtő baktériumok élnek. Hajtása felálló vagy elfekvő. Szárán párosan ...
A bab növény, keményítőben és fehérjében gazdag magvait az emberi táplálkozásban elterjedten felhasználják. Vizsgálatunk célja: a fejlődésben levő gyökér elsődleges szöveti felépítésének tanulmányozása, majd a hullámos kambium kialakulása révén a szállítószövetrendszer másodlagos gyarapodásának és ennek folytán a gyökér vastagodásának figyelemmel kísérése.
A bab mag Petri-csészében nedves szűrőpapíron már 2—3 nap alatt csírázni kezd. ...
A kukorica pányvázó- vagy koronagyökerei az alsó szárcsomókból, mint hajtáseredetű gyökerek erednek és nagyjából vízszintes irányban növekedve valósággal kipányvázzák a növény szárát. Készítsünk borotvapengével vékony keresztmetszetet kukorica pányvázógyökeréből a gyökércsúcstól néhány centiméterre! A metszetet fessük meg toluidinkékkel, majd a lefedés után vizsgáljuk meg fénymikroszkóppal!
A gyökérkeresztmetszet külső szélén az ...
A kukorica igen fontos takarmánynövény. Vékonyabb szárdarabjából készítsünk keresztmetszetet és natívan és toluidinkékkel megfestve vizsgáljuk meg fénymikroszkópban!
A keresztmetszeten kis nagyítással jól szembetűnik, hogy a vékonyfalú, viszonylag nagy sejtekből álló parenchimatikus alapszövetben elszórtan, a felület közelében sűrűbben, a középpont felé egymástól távolabb, erősebben festődött jellegzetes szövetcsoportok, a kukorica szárának ...
